Stephanie Garber: Caraval - Caraval 1. rész

Te mindig csak azt nézed, mit veszíthetsz, azt sosem, hogy mit nyerhetsz? Vannak dolgok, amiket bármi áron érdemes megszerezni.

A könyv tartalma: 

Scarlett ​Dragna eddig még egyetlen napot sem töltött távol attól a kicsi szigettől, ahol ő és a húga, Tella, hatalmaskodó, kegyetlen apjuk keze alatt felnövekedtek. A történet azzal indul, hogy az apa házasságra kényszerítené Scarlettet, ami egyszeriben véget vetne a lány hosszú évek óta tartó álmodozásának a messzi szigeten zajló Caravalról, a földkerekség legvarázslatosabb előadásáról, amelynek közönsége szintén a játék résztvevőjévé válhat.
Azonban épp ebben az évben végül megérkezik a várva várt meghívó, amiről Scarlett annyit álmodozott. Tella elhatározza, hogy elmegy a Caravalra, és egy titokzatos matrózzal elraboltatja Scarlettet is. Csakhogy amint odaérnek, kiderül, hogy Tella eltűnt: az ő elrablója a Caraval ördögien mesteri szervezője, Legend. Scarlett hamarosan megérti, hogy a húga az idei Caraval kulcsfigurája, az egész játék körülötte forog: az lesz a győztes, aki Tellát megtalálja.
Scarlett többször is végighallgatja a figyelmeztetést: bármi is történjék a Caraval során, az mind csak a fantasztikusan kidolgozott előadás része, de ő, szegény, még be se lépett, máris bábuként kezd lépkedni a mágia és a szívfájdító szerelem sakktábláján. Hanem akármi is a Caraval, valóság vagy sem, neki mindenképp meg kell találnia a húgát, mielőtt véget érne a játék utolsó, ötödik éjszakája, máskülönben a beinduló veszélyes dominóhatásra Tella örökre eltűnik a világból.
Isten hozott, légy üdvözölve a Caravalban! De légy óvatos, nehogy túl messzire röpítsen a képzeleted!

Véleményem a könyvről: 

Bevallom őszintén kicsit féltem ettől a könyvtől, hiszen mindenhol annyi jót lehet róla olvasni és hallani, kíváncsi voltam, vajon akkor nekem, hogy fog tetszeni ez az egész. Természetesen ilyenkor nagyon nehéz, hogy a hype ne ragadja el az embert. Mert a hype ugyan jó dolog, de néha túl magasra teszi a lécet a könyveknél, és egy alapjáraton szuper könyvtől is lehet csalódásérzete az embernek, ha mégsem ANNYIRA jó, mint amennyire az ember várta. 

Szerencsére a Caraval esetében volt bennem egy nagyon erős gát, ami ellensúlyozta az egész hype dogot. Ez pedig a cirkusz volt. Félre ne értsétek, semmi problémám nincs a cirkusszal, és az ehhez hasonló világokkal, egyszerűen csak irtóztam a történettől. 

A cirkusz világa valóban varázslatos,rengeteg lehetőség rejlik benne, amit az írók szépen sorban ki is használnak. Ezekkel együtt a cirkusz nem csak varázslatos, hanem furcsa és hátborzongató hely is.


Aztán olvasás közben kiderült, hogy a cirkusz csak ihletője a könyvnek, és a könyv világának. Nem bohócokat és artistákat kaptunk. Hangulatában természetesen nagyon hajaz erre a világra a könyv, a furcsaságokkal, a varázslatos dolgokkal és átverésekkel, illúzióból és furcsa alakokból van bőven a történetben - és cilinderből. Viszont nem valamiféle előadás és nem a cirkusz világa kerül a középpontba hanem a játék.



Adott nekünk Caraval, ami egy cirkuszhoz hasonló világot foglal magába. Még egy játékmesterünk is van, aki a roppant kreatív Legend nevet viseli. Legend irányítja a dolgokat, mindent ő felügyel - a távolból, mert, hogy ő maga sokáig nem bukkan fel. Legend karaktere csupa rejtély, csupa misztikus, közben pedig valahogy nem lehet eldönteni, hogy jó vagy rossz, esetleg, hogy akkor most mi is történik. Mégis az olvasó - magamból kiindulva -, hajlik arra, hogy ő a történetünk fő gonosza.Annak pedig tényleg nagyszerű. Talán pont azért válik olyan hátborzongatóvá és misztikussá, hogy nem látjuk. Nem tudunk hozzá arcot társítani, inkább csak olyan attribútumai vannak, mint a görög isteneknek. Személy szerint nekem ez a része - is - nagyon tetszett a könyvnek.


De térjünk vissza  a világra, most, hogy így nagyjából kielemeztük Legendet. Adott nekünk egy néhány napig tartó játék. Ahol elvileg minden csak játék, és semmi sem valóságos. A probléma csak az, hogy nagyon nehéz szétválasztani, hogy mi valóságos és mi nem. Kik a színészek és kik nem. Mit szabad és mit nem. Mi átverés és mi nem? Ki van veled, és ki ellened? Bárki és bármi lehet beépített illúzió. A feladat teljesítéséért viszont óriási jutalom jár: aki először eléri a célt, annak teljesül egy kívánsága.


Főszereplőnk, Scarlett, nagyanyja történetei óta szeretné egyszer a saját szemével látni a Caravalt, ezért jó sok levéllel bombázza Legendet, egészen tíz éves kora óta. Ezeken a leveleken keresztül követhetjük egy kicsit, hogy nő fel Scarlett, és érkezünk el a máig. Ahol ugyanis Scarlettet és testvérét állandó terrorban tartja az apjuk, és esélyük sincs menekülni, akkora hatalma van a szigetükön. Scarlettnek azonban lehetősége adódik, hogy jó életet teremtsen magának és a húgának, egy elrendezett házasságon keresztül. Ám mielőtt ez megtörténne, váratlanul meghívót kap a legközelebbi Caravalra, és lelkes húgának köszönhetően úgy alakul, hogy akaratlanul is a viadal középpontjába kerül.


Megkaptuk a szokásos klisét: a főhősünk a húgáért küzd. Szerencsére még ebben is volt csavar, a Caraval furcsa hangulatai és fordulatai ezt is meghatározzák, így annyira nem volt csalódást keltő, hogy már megint tesót próbálunk menteni. Bár be kell vallanom, hogy Donatellától - a húgtól -, egyszerűen falra tudtam mászni, így hát nem teljes szívemből szurkoltam a megmentéséért.


Kaptunk természetesen egy szerelmi szálat is, ám ez sem nevezhető átlagosnak. Ugyanis a srácról, akihez Scarlett egyre közelebb kerül, nagyon sok mindent nem tudunk - azt viszont igen, hogy rengeteg dolgot titkol. Ki a fene ő? És mégis mi köze van a Caravalhoz és a többi játékoshoz? Honnan tud ennyi mindent? És hová tűnik el időnként?


Azzal, hogy ez a srác - Julian -, és Legend ennyire rejtélyes karakterek, ráadásul fogalmunk sincs ki Scarlett vőlegénye, rögtön három olyan alakot kapunk, aki kvázi bárki lehet Scarlett környezetében.
Ez pedig az egész könyv alatt fenntartja a feszültséget, még azt is ki merem jelenteni, hogy legalább annyira, mint maga  a cselekmény.


Bár az is igaz, hogy mindezt nagyon nehéz elválasztani a cselekménytől. A Caravalban minden összefügg mindennel, még akkor is, ha nem hihetsz semminek és senkinek. Kicsit talán még az Alíz, Csodaországban hangulatához lehetne hasonlítani, azt amit kapunk, mert sosem lehet tudni, hogy minek hihetünk és minek nem, és milyen újabb és újabb őrületnek kerítenek hatalmába minket.

Scarlett lépésről lépesre próbál végighaladni a cél felé meghatározott egyes meghatározott pontokon, de az a kifejezetten izgalmas, hogy még abban sem lehetünk biztosak, hogy valóban teljesítettük-e őket, vagy csak azt hisszük. Egyik kábulatból a másikba esik, egyik véletlenből (?) a másikba, fordulat követ fordulatot, miközben igazán senkiben sem bízhat. És még az idő is ketyeg, hogy vissza érjen az esküvőjére. (Bár még az is kérdés, akarja-e?)


Ez a sztori kétségtelenül a cselekményre és a világra épül, a karakterek igazából nem is olyan magával ragadóak. A magam részéről Scarlettet nem tudtam annyira megkedvelni, mint egy főszereplőt meg kéne, ő inkább csak sodródott az eseményekkel, és akkor is sikerült neki minden, ha fogalma sincs róla. És ha valami nem sikerül, valahogy jóra fordul körülötte az egész. Erre persze részben kapunk magyarázatot, de Scarlett akkor se válik számomra erősebb karakterré. Mellette ott van az idegesítő Tella, bar igaz, ami igaz, belőle nagyon keveset kapunk, és sokkal több minden lehetne benne még, az alapján ami a könyv vége felé történik. Ott van még a srác, , aki érdekes ugyan, és meg is kedveltem, de érzelmileg az ő karaktere se tudott elragadni, de inkább a feszültségkeltés a szerepe, nem az, hogy az ember rajongjon érte. És ott van még az agresszív Dragna kormányzó, aki az örök rossz. Meg persze a kettyós mama,aki tele tömi az unokái fejét mindennel ami a Caravallal kapcsolatos, de isten se tudja miért nevelte mindezt bele az unokákba,  hogy ennyire rajongjanak érte.


Ugyanez igaz az érzelmi szálakra is. Érdekesek, érdekesek, meg van a kötelező szurkolás, de sem a szerelmi szál nem volt mindent elsöprő, sem a testvéri szeret, ami azért elég fontos egy sztoriban. Elfogadtam őket, szurkoltam, de semmi sem mozgatott meg ott jó mélyen érzelmileg.


De mindezért kárpótol a világ, ami nagyon érdekes, és igazából is maximum annyi panasz lehet a panasz, hogy leginkább Scarlett sodródik az eseményekkel, kivéve talán a történet végén. Ezzel együtt mindig történik valami izgalmas, mindig jön valami váratlan, tényleg nem lehetett letenni a könyvet, abban az értelemben, hogy folyamatosan fogva tartott a kíváncsiság mi a fene jöhet még.


Azt is alá kell írnom, hogy egyedire sikerült számomra ez a könyv, hiszen még ehhez hasonló történettel nem igazán találkoztam, és még szerintem ti sem. Lehet elemeiben találkoztam már vele, de ha az egészet vesszük alapul még nem olvastam hasonlót.


Abban a tekintetben is nagyon tetszik a sztori, hogy viszonylag kerek, mégsem teljesen lezárt, ugyanis  az utolsó oldalon bedob a szerző valamit, ami egy  "egyszerűen eldobom az agyam" csavar, és ami remekül gondoskodik arról, hogy mindenképpen tovább akarjon olvasni az ember.

Idézetek a könyvből: 

– Nem lehetsz szerelmes valakibe, akivel épp csak találkoztál.

[…]csak úgy záporoztak a jegeces csöppek a lány ölébe.

-Ha valami rosszat tettél vele, én esküszöm…

-Nyugi, Bíborka…

-Scarlett a nevem. Mint a skarlátvörös. Nem bíbor.

-Nem olyan nagy külömbség. A húgod pedig jól van. A szigeten majd megtalálod- lendített az evezővel Julian úti céljuk felé.

A szerelem dús rubinvörösébe, ami a játék során tört föl benne, a sértettség és csalódás indigókékje keveredett, amitől minden, ha csak halványan is, de lila árnyalatban kezdett játszani Scarlett szeme előtt.

Olyan volt ez a pillantás mintha a fiú megcirógatta volna összetört énjèt, azzal a fajta érintéssel, ami megrongálódott húson és eltört csontokon át egészen a lélek sebéig hatol, hogy begyógyítsa.

– Tudom, hogy gróf – pöckölte le Julian valami láthatatlant a kabátjáról. – Ez azt jelenti, hogy nemes, és ezt a rangot senki sem őrizheti meg, úgy, hogy tiszta maradjon.

Caraval pdf