Jay Asher: Tizenhárom okom volt...

A csókok olyanok voltak, mintha az elsők lettek volna. Csókok, amik azt mondták újrakezdhetném, ha akarnám. Vele.

Tartalom: 

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat! 

Hiába mondod a jövőnek, hogy STOP.
Nincs REWIND gomb, nem tudod visszatekerni a múltat.
Az egyetlen mód, hogy megtudd a titkot, …ha megnyomod a PLAY-t.

Clay Jensen semmit sem akar tudni Hannah Baker kazettáiról. Hannah meghalt – gondolta –, magával kellett volna vinnie a titkát.
Aztán Hannah hangja közölte Clay-jel, hogy az ő neve is elhangzik a kazettán és az is, hogy Clay valamilyen módon felelős a haláláért.
Aztán Clay egész éjszaka a kazettákat hallgatta. Hannah szavai nyomán bejárta a városkájukat…
…és amire fényt derített, az örökre megváltoztatta az életét.

„Lenyűgöző első regény. Jay Asher olyan őszintén és keresetlenül meséli el a történetét, hogy a tragédiát megrázkódtatóan valódiként éljük át.”
– Gordon Korman

„Okos, eredeti ötlet, erős hang, tökéletes adagolás. Olyan, amit nem tudsz letenni. Jay Asher kitűnő történetmesélő.”
– Chris Crutcher

Véleményem: 

Elérkeztünk most ahhoz a könyvhöz, ahol nem a cselekményt és a szereplőket fogjuk boncolgatni, hanem magát a történetet, hiszen csak úgy tudjuk megérteni a valódi üzenetet. Lehet érintve lesz a cselekmény és a szereplők is, de nem annyira, mint az előző bejegyzésekben. 

Meggyőződésem, hogy ez pont az a könyv, amit vétek abba hagyni, ezt muszáj egy szuszra végig olvasni, hiszen csak úgy lehet igazán megélni a történetet. 

És mind fontos kérdés. Eleinte csupán annyi, hogy miért lett Hanna öngyilkos, és vajon Clay mit tett, hogy megkapta a kazettákat? De minél tovább halad az ember, annál inkább válik érintetté ő maga is. Vagyis inkább a lelke. Lehet, hogy nem tudtam egyetérteni Hannah döntésével (és szerintem sokan mások sem), mert számomra az életem túl fontos ahhoz, hogy véget vessek neki. De ettől még a lecke nem kevésbé fontos: minden egyes tetted és döntésed, befolyással van mások életét is. Lehet, hogy ami számodra apróság, vagy csak egy kis tréfa, addig másnak lehet egy lavina elindítója.


Hannah öngyilkos lett, meghozott egy döntést, ami véglegesebb már nem is lehetne. Függetlenül attól, hogy ki, hogy ítéli meg ezt a döntést, ez a könyv az ő története.
A főszereplőnk mégse ő, hanem Clay, akinek a szemén keresztül figyelhetjük az eseményeket, de Hannah az egyik narrátor, aki mesél. Ez a  kazettás ötlet pedig nekem baromira bejött. Elkezdtem nézni a könyvből készült sorozatot is, és akárhányszor meghallottam Hannah hangját, kirázott a hideg. Az ötlet, hogy egy öngyilkos kazettákban hagyja hátra a búcsúját, és életed végéig kísért a hangja....gratulálok az írónak!


Amikor elkezdtem olvasni a könyvet, emlékszem Clayjel együtt borzadtam el - mit tehetett vajon, hogy megkapta a kazettákat, amik tulajdonképpen mindenkinek egy-egy vádirat. Egyúttal vádirat, másrészt pedig egy végső búcsú. Fájdalmas, ijesztő, de mérhetetlenül őszinte.


Számomra a könyv végig ezt az üzenetet hordozta: Vigyázz, mit teszel vagy mondasz, mert lehet, hogy neked semmiség, de másnak lehet az utolsó csepp.
Amikor végeztem a könyvvel, sírtam. Igaz, sok könyv végén sírtam már. De ennél valahogy másképp. Nem Hannah-ért, de érte is egy kicsit.

Sokak számára Hannah egy gonosz kis fruska volt, aki nem törődött a többiek érzésével, és nem fogadott el semmi féle segítséget. Számomra sokkal inkább volt: egy megtört lány, aki eljutott addig a pontig, amikor már az egész világot gonosznak látta. Nem tudott hová menekülni, mert minél inkább menekült, egyre borzalmasabbnak találta magát. Egyértelmű, hogy azok között, akik megkapták a kazettát, vannak olyanok, akiket nem érzünk annyira bűnösnek, mint a többieket. És nem feltétlen Hannah halálában bűnösek, hanem úgy általában. Viszont nagyon is el tudok képzelni egy olyan helyzetet, amikor már egy fiatal lány nem bír többet. Belesüpped az elfogadásba, abba, hogy minden gonosz, és nincs kiút. Nem biztos, hogy egyáltalán gonosznak érezte elmesélni a vádiratnak is beillő történetét. Lehet, hogy bántani akarta azokat, akik megkapták a kazettákat, de egy ilyen gonosz világban van-e egyáltalán ennek jelentősége? Nincs-e joga ahhoz, hogy ő is elmondja, amit akar? Dehogynem. A kazettákat megkapók nagy része bűntudat nélkül folytatta az életét, ha pedig a kazetták rávilágították arra, hogy hibáztak - nos.... nem tudom mi volt akkor. Belátták, hogy hibáztak, és ennyi. Gonoszság vagy nem gonoszság az amit Hannah tett, én akkor is így látom a helyzetet.


Megtehette volna azt is, hogy ártatlanokat bánt. De ő csak azt akarta, hogy a bűnösök érezzék a kínt, amit okoztak neki és másoknak is. Ha már nem is szemet szemért, de egy kis igazságszolgáltatás....


Természetesen volt olyan pontja is a történetnek, amikor legszívesebben jól megráztam volna Hannah-t, hogy térjen észhez, és ne tegye ezt azt egészet. Úgy a történet közben is volt egy-két ilyen mozzanatom, de leginkább a sztori végére teljesedett ki ez az egész. De ettől még nem gonosz, egyszerűen csak volt pár rossz döntése, utána pedig egyszerűen csak nem tudott kiszállni.


Hannah-n kívül pedig egyetlen szereplőbe sem szeretnék mélyebben belemenni, hiszen nincs semmi értelme. Clayről lehetne még írni, de ő sem kifejezetten egyedi, csak sodródik a történettel.
Ha pedig a többiekről kezdenék el mesélni, rögtön spoilerekbe szaladna mindenki, ezt pedig nem akarom. Ezt a történetet meg kell élni, minden fájdalommal, és minden meglepetéssel.


Ugyanis kifejezetten izgalmas haladni a kazettákon. Nem tudod milyen borzalom következik, nincs semmi bevezető, csak egyből bele a közepébe, minden egyes történetnek. Eleinte talán még meg is lepődik az ember, hogy ilyen apróság?! Aztán olvasol tovább.... és egyszer csak összeáll a kép. Minden, de tényleg minden összefügg. Az egyes címzettek bűne mellett, pedig ott lebeg a kérdés, hogy mit is tehetett Clay? Minnél jobban megismertem, annál inkább kíváncsibb voltam, hogy mivel is árthatott. Őszintén. Nem erre számítottam, és nagyon nagyon sajnálom Clayt amiért... de meg is értem.


Összességében számomra egy nagyon magával ragadó, elgondolkodtató, és tanító regény volt. Mindenkinek a kezébe nyomnám, főleg a csúfolódós években.

Idézetek a könyvből:

"Arra van szükségem, hogy megálljon. (..) Minden. Az emberek. Az élet."

"Sokszor gondoltam erre. De nehéz hangosan kimondani. Még annál is ijesztőbb, ha az ember talán komolyan gondolja."

"Akármibe kerül is, igazán meg kell értenem, mi történt vele."

"A postáskisasszony átveszi a csomagot. Ugyanazt a cipősdobozt, ami kevesebb, mint huszonnégy órával korábban a verandámon feküdt; most is barna papírzacskó borítja, és celluxszal van leragasztva, mint amikor én kaptam. Viszont ezúttal más névre szól a címzés. A következő embernek Hannah Baker listáján."

"– Elfelejtettél leszállni, Clay ?

Jeges higed kúszik lefelé a gerincemen.

Egy hang. Egy lány hangja. De nem a fülhallgatóban."