Marni Bates: Smith gimi 1.rész: Segítség, YouTube-sztár lettem!

A görögöknek van egy találó szavuk az ilyen elbizakodottságra: hübrisz. Rendszerint ez előzi meg a kiadós, fájdalmas hasalásokat.

A könyv tartalma:

Ismertnek lenni nagyon menő, ugye? Tévedés! A tizenhét éves Mackenzie-t például egyáltalán nem zavarja, hogy két barátján kívül a többi diák csak akkor vesz tudomást a létezéséről, ha a leckéjüket kell megírnia. Szóval igazi lúzer.
Ám a békés névtelenségnek vége, amikor hátizsákjával véletlenül padlóra küldi az egyik izomagyú focistát, sőt egy hisztirohammal kombinált újraélesztést is bemutat a fél suli előtt… A kínos jelenetről készített videó azonnal fölkerül a YouTube-ra, és több millió kommentelő, meg persze az egész gimi Mackenzie-n röhög. De amikor egy népszerű rockbanda klipet készít a felvételről, a lány egy csapásra sztár lesz. A szerelemben viszont ugyanolyan lúzer, mint volt. Mert mi van, ha túl későn jön rá, hogy a nagy médiacirkusz közben elszalasztotta a tökéletes srácot, akinek egyáltalán nem kellett a felhajtás ahhoz, hogy észrevegye őt…

Véleményem: 

Nos, erre a könyvre a legjobb jelző a cuki. Már az előző Marni Bates könyvajánlónál is említettem, mennyire jó és gördülékeny az író stílusa, és hát ez ebben a könyvben is eléggé előjön. Marni stílusa elég laza, lendületes, humoros, és rendkívül gördülékeny, engem már a Gyilkos a vonal végén-nel megvett. 

Bevallom kemény 3 hétig kínlódtam ezzel a könyvvel. Persze nem azért,mert nem tetszett, hanem mert rengeteg volt a tanulnivaló (október égén és november elején olvastam), és nagyon nagyon fáradt voltam, így nem ok időm, és kedvem sem volt az olvasáshoz. De persze hogyha nem ilyenkor olvasom akkor valószínűleg hamarabb végzek vele. 

Természetesen amikor nem csukódott le a szemem olvasás közben, akkor alig bírtam letenni. Imádtam a szereplőket, a szituációt, magát az elképzelést, és a szerző tehetségét. Maga a könyv erőteljes hanggal, és lehengerlő stílussal rendelkezik, emellett pedig fontos üzenetet is közvetít az olvasó felé.: Fogadd el önmagad, ne hagyd, hogy befolyásoljanak a társadalmi benyomások, és törj ki a csigaházból. Mert megéri. De biztos vagyok benne, hogy még több üzenetet rejt ez a könyv, mint amennyit felsoroltam. 

Már a címből adódóan ki is lehet találni miről szól a könyv. Hősünk, Mackenzie egy népszerűtlen gimis lány, aki sokszor kerül zavarba, és ezért sokszor összefüggéstelenül beszél, vagy eltaknyol. Az egyik ilyen balesetét a suli egyik diákja felveszi videóra és még a YouTubre-ra is feltölti, ez a videó pedig Ashton Kutcher twitteres megosztása után, olyannyira népszerű lesz, hogy egy menő rock zenekar videoklipet készít belőle. A lány élete egy csapásra fenekestül felfordul, és a média állandó zaklatása mellett azt is fel kell fedeznie, hogy ki is ő igazán, min kell változtatnia ahhoz, hogy olyan életet élhessen, amilyet szeretne, és persze azt se ártana kiderítenie melyik srácba is szerelmes. 

A sztori alapján sok embernek tűnik tucatnak ez a könyv, és talán az is. Mármint a stílusában és a történetében nagyjából ugyanaz, mint a Neveletlen hercegnő naplója, csak a mai világhoz szabva. Értem én, hogy Marni ihletet merített Meg Cabot könyvéből, de azért Mackenzie és Anne Hathaway közti hasonlóságokat nem kellene ennyire az olvasó képébe tolni. De igazából engem nem igazán zavart ez a hercegnő hatás, de ha valakit már most zavar, akkor nem tanácsos belekezdeni a regénybe. 

A karaktereket pedig nagyon csíptem. A legtöbb könyv a tökéletes férfit ábrázolja, és csak kevés olyan könyvet olvashatunk, amibe ez nem így van. Ez is egy ilyen mű. Logan annyira de annyira pasisan viselkedik ebben a könyvben, gondolok itt a sértődésekre, és a büszkeségre. Nagyon tetszettek a bújtatott beszólásai és a kétértelmű megjegyzései. Egyszerűen megfogott, és valahogy több lett a srác, mint egy tipikus könyves álompasi. Ő igazából elég távol is áll az álomtól, hiszen csak egy átlagos srác a gimiből, aki rendkívül nagy problémával küzd. Hiszen diszlexiás. És a jó tulajdonságai mellett megvannak a hibái. De hát kinek nincsenek? 

A többi szereplő is nagyon szerethető volt, és nem tagadom de a meleg Corey volt a kedvencem. Ez a könyvbe fűzött meleg száll annyira aranyos volt, még akkor is, ha rózsaszín ködben úszott az egész. 

Kellenek az ilyen szórakoztató könyvek, amiben azért akad egy két üzenet is, de alapvetően pedig szórakoztat. Ez pedig maximálisan olyan könyv. 

Amit pedig még nagyon csíptem benne, hogy szóba jött a társadalmi különbség, és ezt pedig elég természetesen kezelték. 

Összességében egy nagyon szórakoztató és gördülékeny olvasmány. Nagyon sokszor sikerült mosolyt csalnia az arcomra, és el is gondolkodtatott egy két helyzetnél. Örülök, hogy az író olyan szereplőket alkotott akik két lábbal állnak a földön. 

Idézetek a könyvből: 

"-Te vagy a legjobb srác a világon – hajoltam közelebb az ablakhoz. – Neked köszönhetem, hogy itt vagyok. Mint a jó tündér a Hamupipőkében – vigyorodtam el.

– De remélem, a kocsim nem változik tökké éjfélkor.

– Csak nem! – nevettem el magam. – Különben is, ma te találkozol a királyfival. – Átnyúltam a letekert ablakon, és megszorítottam a karját. – Senki sem érdemli meg nálad jobban a happy endet."

"-Most pedig döntsd el:elég nagy kislány vagy,hogy felvedd végre ezt a ruhát,vagy én adjam rád?"

"Mondhatjuk azt is,hogy a névtelenséget keresem.De totál elégedett vagyok a különcségemmel,akar a fene bulikban járni!Ha nem hívnak meg,hát nem."

"Nyugi… Nem lesz ez holmi újabb hülye celeb önvallomás, amelyben lefestem sanyarú múltamat és sajnáltatom magam – az én múltam egyáltalán nem sanyarú, hanem mindössze… béna."

"Attól, hogy egy srác viszi a táskánkat, vagy a segítségünkre siet, még nem válik az ember törékeny virágszállá."