Leiner Laura: Mindig karácsony

A jó barátságok vakbélgyulladással kezdődnek.

A könyv tartalma: 

Karácsony. Káprázatos fények az utcákon, készülődés az ünnepekre, tolongó emberek a plázákban.

A bevásárlóközpont forgatagában, december 23-án három lány egymás mögé kerül a mozgólépcsőn, éppen akkor, amikor egy prank videónak köszönhetően 14:59 perckor hirtelen leáll a szerkezet.

A Mindig karácsony Anna, Luca és Bogi történetét meséli el, akiknek látszólag semmi közük egymáshoz, sorsukat mégis ezernyi láthatatlan szál köti össze karácsonykor.

Véleményem:

Amikor elolvastam végre valahára ezt a könyvet, akkor elég sokáig gondolkodtam rajta, hogy mit is tudnék róla itt írni, mi is a véleményem erről az egészről. 

Mivel régebben a Bábelt és mostanában a Bexi sorozatot is agyon dicsérem/dicsértem, akkor sajnos ehhez a könyvhöz már nem tudok így viszonyulni. Sajnos ez a könyv, sokkal rosszabb lett, mint az előbb említett könyvek valamelyike is. 

Ami mindhárom történetben igaz volt, az a hóesés. Na ne már, hogy szakad a hó Karácsonykor. Mondjuk ha már a valóságba nem is esett, legalább könyvön keresztül átélhetjük. 

Most pedig nézzük ezt az egészet részek szerint:

Anna

Hát... nem éppen a legeseménydúsabb történettel indít. De azért iszonyatosan aranyos volt. 

Először nagyon furcsálltam, főleg Anna részénél, hogy a lányok történetét csak a mozgólépcsős sztori köti össze, de aztán természetesen a többi részben megvilágosodtam, hogy ez nagyon nem így van. A főszereplő, Anna személyisége mérhetetlenül pozitív, és róla nem is lehetne többet mondani.

 A kedvenc karakterem ebben a részben még se ő volt, hanem a másik büfés, Soma. Szerintem a másik két részen nem röhögtem egyszerre annyit, mint egy fejezet alatt Somán. Tipikus vicctárház. De valahogy nem csak a beszólásain, hanem a lehetetlen helyzeteken nevettem a legtöbbet. Sőt. Főleg azokon. 

Másik főbb férfi karakterünk Patrik, akiről szintén alig lehet valamit is mondani. Maximum annyit tudok róla mondani, hogy kicsit esetlen szegény. De így szeretjük! 

Luca

Ez a rész az, aminek az elején azt gondoltam, hogy, jó, én most hagyom abba. Valahogy az egész egy nagy mélyrepülés lett. Számomra azt üzeni az egész Luca szemszög, hogyha nem vesznek fel egyetemre, akkor zuhanjunk össze, essünk depresszióba, hanyagoljuk a szeretteinket, tanuljunk egész nap,mert úgy se marad egy barátunk se. Valahogy számomra nem igazán tetszik ez a hozzáállás. De természeten sok ember jut erre a szintre, és ez leginkább az ő kis világukat mutatja be. 

Viszont ami az egész könyv alatt fura volt, az az, hogy Laura végig nyomatja, hogy keveset használjuk a telefonunkat. Hol így, hol úgy, de előjön. Mégis a vlogolás kerül előtérbe....

Lucáról inkább ennyit, egyszerűen nem vált a kedvencemmé. 

Bogi 

Szintén egy átlagos történet volt, akárcsak Annáé. Csak a szerelmi szál nem úgy alakul, ahogy az első történetben, é a családi állapot egy kicsit más. 

Az előző rész elemzésénél nem említettem, de ott is, és itt is sok-sok szál került összekapcsolódásra. 

Két dolgot tudok ebbe a részben kiemelni. Az egyik a kiskutyus, aki nagyon feldobta az egész történetet. Segítette a szerelmi szál alakulását, és magát a történetet is sikerült feldobnia. 

A másik említésre méltó szereplő Saci, aki ugyan úgy, mint Soma, óriási kedvencemmé vált. És még egy kis összeköttetésre is fény derül a két szereplő között. :D b Sajnos más említhető dolog nem jut eszembe ezzel a résszel kapcsolatba sem. Talán hogyha választanom kéne melyik a kedvencem a három közül, akkor ez lenne az. 

Összességében hatalmas pozitívum a telefonfüggőségre való rávilágítás. De mégis saját magának mond ellent. 

Élveztem olvasni a könyvet, de ahogy a legelején is említettem nem ez a legerősebb kötete. 

Idézetek a könyvből: 

Én csak egy nyugodt karácsonyt szeretnék.

Utánunk a mamáék lépkedtek, elköszönve a zongoristától, aki állításuk szerint továbbra is kiköpött “Laci fia”. Akárki is az a Laci. Meg a fia.

– Dehogy kérsz! – vágta rá Gyula gondolkodás nélkül. – Mégis mi baja van ennek a gyereknek ?

-nézett rá elképedve. -Halászlé, mákos guba, paradicsomlé…Meghülyültél, fiam?

– Hááát…- kezdtem fülig érő szájjal. – Először is meghívott magához.

– Frankfurtba? – lepődött meg.

– Igen, ha arra járok.

– Ez nem túl konkrét. Mi az, hogy ha arra jársz? Kutyasétáltatás közben kicsit továbbmész, vagy hogy érti? – röhögött.

– Önnek mi a véleménye az útfelbontás okozta dugóról?

– Semmi – felelte Marci egyszerűen, majd a képen megjelent az alsó szalag az alábbi szöveggel: Tamás Márton, járókelő.

– Nézd már ennek a klubszendvicsnek az árát. Mit tud ez ennyiért? – mutogatta felém felháborodva.

– Biztos jó étvágyat kíván, mielőtt megeszed – közöltem, mire Gyula felröhögött.