Kristen Callihan: VIP 1.rész - Idol
Mindenki azt hitte, az övé.
De én tudtam, hogy az enyém.
Tartalom:
„A zene a barátoddá válik, ha nincs egy sem, a szeretőddé, ha éppen arra vágysz. A haragoddá, a bánatoddá, az örömöddé, a fájdalmaddá. A hangoddá, ha nem találod a szavakat.”
LIBBY
Amikor rátaláltam Killianre, valami elveszett hercegre emlékeztetett, és épp részegen hevert az udvaromon. Az arca, akár egy istené, és pont olyan arrogánsan is viselkedett. Nem volt hajlandó elmenni. Szexi, elbűvölő és egy icipicit mocskos a fantáziája – szép lassan ledönti a falaimat, és én egyre többre vágyom.
Az enyém lehetne, ha lenne hozzá bátorságom. A probléma az, hogy az egész világ őt akarja. Hogyan tartsak meg egy bálványként imádott rocksztárt, amikor mindenki azon mesterkedik, hogy elvegye tőlem?
KILLIAN
A világ egyik legnagyobb rockbandájának énekeseként áloméletet éltem. De egyetlen végzetes döntés elég volt hozzá, hogy mindez a darabjaira hulljon.
Most minden romokban hever.
Aztán megismertem Libertyt. Morcos, magának való lány – de egész aranyos. Á, kamu. Az igazság az, hogy ha csak hozzáérek, eszméletlenül dögössé válik, és sokkal jobban vágyom rá, mint bármelyik, a nevemet sikító rajongómra valaha is.
A világ hangosan követeli, hogy álljak vissza a színpadra, de nem vagyok hajlandó elhagyni őt. Ki kell találnom, hogyan csalogassam ki a csigaházából, hogy velem maradjon.
Mert mióta megismertem Libbyt, minden megváltozott. Minden.
Véleményem:
Mindig is szerettem a rubin pöttyös könyveket, hiszen képes az ember eszébe juttatni, hogy néha igenis és vannak "boldogan éltek, amíg meg nem haltak" befejezések. Mind olyan történet amelyben pont annyi romantika van, amennyi kell. Van benne elegendő humor, ami pont annyira lazít az eseményeken amennyire kell. Kellő erotika, ami megfűszerezi a sorokat. Mélység, ami érdekessé teszi a sorokat.Elég részletesség, hogy szerethetővé és elfogadhatóvá tegye a szereplőket.
Kristen Callihan minden szempontból teljesítette ezeket a szempontokat a könyvvel kapcsolatban. De...és most jön a nagy DE. Rengeteg történettel megesik, hogy fantasztikus a kezdés, ötletes az elképzelés, de a végére kipukkad a lufi. Az Idollal is valahogy így jártam. Valamiért az elejéhez képest többet vártam. Kaptam egy remek könyvet, egy remek történetet, viszont olvasás közben rengeteg olyan pillanat akadt, ami nem kapott elég figyelmet, és nem lett eléggé kidolgozva, ez pedig csak lejjebb húzta az egész könyvet.
Libby egyszerű lány. Ezzel pedig nem vagyok se szűkszavú, se túlzó. Ez még a történet beleképzelgése miatt is előny lehet, hiszen sokkal egyszerűbb beleképzelni magunk egy ilyen egyszerű karakterbe, mint egy bonyolultabb "sztáréba". Viszont... és megint érkezik a nagybetűs DE. Ez az egyszerűség néha nagyon butává teszi a karaktert. Tényleg, nagyon szerethető karakter, de eléggé sajnálatra méltó. Kedves, de nagyon nagyon naiv. Nagyon kedveltem az egész könyv alatt, de mellette nagyon bántott, hogy egy huszonéves lány ilyen életet él.
Na de érezzünk együtt, és fogadjuk el a helyzetet. Ez még működőképes élet is, hogyha sikerül elfogadnunk. Képzeljük el, hogy minden oké, éljük a mi remete életünket...aztán jön Killian James és mindent felforgat.
A könyv felépítését tekintve, azt kell mondanom, hogy számomra élvezetileg az első negyed tetszett a legjobban. Amikor csak Libby és Killian volt.Abban a közegben ami ott volt, tökéletesen kiismerhetőek voltak, tetszettek a leíró részek, és az élet amit éltek.
Aztán hirtelen, mint akit pofon vágott a valóság, belecsöppentünk Killian bulizó életébe. Valahogy nem esett jól a folytatás. Sokkal inkább átérezhető volt Libby élete, mint ez a másik élet, amibe csak így belekeveredtünk. Az író egyszerűen csak kirántott engem is és Libbyt is ebből a nyugodt kis környezetből, és beledobott a mély vízbe. Ettől kezdve pedig elkezdett merülni az egész történet.
![Kapcsolódó kép](https://i.gr-assets.com/images/S/compressed.photo.goodreads.com/hostedimages/1464624497i/19257566.jpg)
Valahogy minden romantikus könyv végére azt várja az olvasó, hogy a két szereplőnk összejöjjön, és kapjon az írótól egy olyan sugallatot, hogy együtt is maradnak örökké.
Kristen Callian regényének elején már tisztában vagyunk ezzel az egésszel, de mégis úgy adagolja az egészet, mint ahogy a fagyi gombócokat pakoljuk egymásra. Teljes mértékben így tálalja a szerelem érzetét. Összejöttek, együtt vannak, veszekednek, kibékülnek, sírnak egy sort, majd nyomás az oltár elé. Teljesen felesleges az egész.
![Kapcsolódó kép](https://i.gr-assets.com/images/S/photo.goodreads.com/hostedimages/1465500344i/19366262._SX540_.jpg)
Összességében viszont nem rossz könyv. Néhol megnevettet, néhol a szereplők fejét a falba vágnád, néha szerethető, néha unalmas. De azért nem olyan rossz. Viszont plusz pont, hogy változnak a szemszögek, így sokkal érzékletesebb az egész.
Aki szereti a romantikus, erotikával fűszerezett könyveket, "minden jó ha a vége jó" befejezéssel, amelyben a főszereplő pasihoz nincs fogható, és maga a megtestesült tökély, amelyben egy átlagos, hétköznapi lányból is lehet sztár, annak biztosan tetszeni fog a történet. Viszont ha valami többre vágyik az ember, valami gondolkodtatóra, tanulságosra, akkor nem ez az a könyv amit keres. Könnyed, romantikus csemege, ami felidézi, emlékeztet arra, milyen szerelmesnek lenni.
Idézetek a könyvből:
"Ez az igazság. Döbbenetes, mégis furcsa megkönnyebbüléssel tölt el, mintha eddig csak vándoroltam volna, és most végre hazaérkeznék."
"Gyönyörű. Gyönyörűnek nevezett, és úgy futtatta végig rajtam sötét tekintetét, mintha én lennék a lényeg, az egyetlen lényeges dolog az életében."
"-Azt látjuk, amit látni akarunk. És ha ügyes vagy, akkor az emberek azt látják, amit te mutatsz nekik."
"Ez az, amit soha, senki nem mond ki hangosan. A szexiség egyszerre fegyver és védőfal."
"Hirtelen eszembe jut, hogy a sajtó szerint Jax angyalbőrbe bújt kisördög, és Killian az angyal, aki ördögnek adja ki magát."
![Képtalálat a következőre: „idol könyv borító”](https://moly.hu/system/covers/big/covers_481535.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése