Gimes Dóra - Jeli Viktória - Tasnádi István: A körző titka - Időfutár 1. rész
Amikor kezet nyújtott,olyan volt a kézfogása,mintha döglött lazacot érintett volna az ember.
A könyv tartalma:
Hanna nemrég költözött Budapestre, minden szokatlan: új lakás (egy hetedik kerületi gangos bérház), új iskola (a Sigray), új tanárok, és persze új osztálytársak.
Ha ez még nem lenne elég: úton-útfélen egy fura öregemberbe ütközik, megbolondul a számítógépe… és az egésznek valahogy köze van ahhoz a rozsdás körzőhöz, amit az utcán talált.
Vajon miért kell mindenkinek ez a körző? Mit akar vele kezdeni Sándor, a vén ócskás, és miért nem tud Hanna sem megválni tőle? És mi köze mindennek Bécshez, a Sakkozó törökhöz és Bujdosónéhez, a töritanárhoz?
A rejtélyek kinyomozásában segít Hannának Zsófi, a szuperokos szegedi barátnő, és Tibi, a kicsit lassabb eszű, de hűséges osztálytárs. A kalandok szüneteiben pedig arra is van idő, hogy barátságok szakadjanak meg és szülessenek újjá, no és persze szerelmek is szövődnek…
A Gimesi-Jeli-Tasnádi-trió rádiójátéka végre regényformában is!
Letehetetlen, izgalmas, vicces, mai!
Véleményem a könyvről:
A történet ott kezdődik, hogy Hanna és családja egy új helyre költözik. (Ismét.) Ezúttal Szegedről Budapestre. A lánynak hátra kellett hagynia a legjobb barátnőjét, Zsófit, hogy újra, egy új helyen kezdje el a beilleszkedést. De, mint ilyen esetben a legtöbb tininek, neki sincs ehhez nagy kedve.
Aztán az utcán talál egy rozsdás körzőt, és innentől fogva elkezdődnek a furábbnál furább események. Úton-útfélen egy furcsa öregemberbe ütközik, és még a számítógépe is megbolondul.
De mégis mi köze van ehhez Bécsnek, a vén ócskásnak, a Sakkozó töröknek, és a töritanárnak?
Bevallom őszintén Hanna nem igazán vált a kedvenc szereplőmmé. Nyafogós volt, hisztis, akaratos, és bosszantóan előítéletes. egyébként ezt az egész ifjúsági könyvet nem értem. Ha már ifjúsági könyv, nem az lenne a feladata, hogy pont az ilyen hibákra tegyen rávilágítást? Hát ehhez képest, ebben a könyvben még inkább meg volt erősítve ez a jellem, csak próbálták viccként feltüntetni.
Például, ahogy kineveti a félénk fiút az osztályban, ahogy gúnyolódik az eminens tanulón, ahogy lenézi a szép osztálytársnőit,- mind ez az előtt, hogy hozzászóltak volna. Tudom, hogy mindenkiben - legfőképpen a tinédzserekben - sokfajta előítélet van másokkal szemben, de ne ez legyen már s humorforrás egy történetben, főleg ne előzmény nélkül. Hanem csak simán az van, hogy Hanna mindenkinél felsőbbrendűnek érzi magát, már attól a perctől kezdve, hogy belépett az osztályterembe.
Mivel a sorozat első részéről van szó, nagyon remélem, hogy ez a viselkedés változni fog.
Egyébként miatta, számomra elég nagy hátránnyal indult a történet, és csak nagy nehezen sikerült túllendülnöm rajta. Viszont amikor sikerült elnyomnom a Hanna iránti un szimpátiát, eléggé kezdtem élvezni a történet kibontakozását. Tetszett az ötletessége, a humora, szerettem az izgalmat, amit olvasás közben éltem át, és a történelmi érdekességeket is, amik el voltak rejtve a történet folyamán.
Valahol ott tudatosult bennem, hogy szeretem ezt a történetet, amikor Kempelen Farkas találmányait olvastam a neten.
Kicsit azért sajnáltam, hogy ez az egész rejtélyesdi leginkább a történet végére csúcsosodott ki, mert ez egyébként tök jól egyensúlyozza a Hanna iránti kis ellenszenvemet. Plusz hangulatában is sokkal jobban tudta hozni a regény ezt a vonalat, mint a gimiben játszódóakat. Természetesen ezzel nem azt mondom, hogy azok a jelenetek nem érnek semmit és nem jók, csupán csak nem bírom a sulit, és ebben a könyvben tényleg, igazi, tipikus sulis tanulás volt. Meg hát ahogy megszokhattuk az ilyesmi könyveknél, jön az új lány, klikkesedés folyik, az osztálytársak mind egysíkúak...
Meglepő egyébként, hogy most, hogy ezt az ajánlót írom, mennyi negatívum eszembe jut a könyvvel kapcsolatban, pedig amikor befejeztem, egy meglepően kellemes olvasmányként gondoltam rá. Talán azért, mert a végére mégiscsak felhúzta magát azon a bizonyos létrán. De most, hogy így írás közben átgondoltam, kicsit vegyes lett a véleményem. Az biztos, hogy a folytatást is el fogom olvasni, mert a végére mégiscsak élvezni kezdtem ezt az egészet, és nem utolsó sorban arra is kíváncsi vagyok, hogy Hanna viselkedése továbbra is ilyen idegesítő marad, vagy változik a történet során.? Őszintén remélem, hogy az utóbbi.
Mindettől függetlenül, maradok annál, hogy ajánlom a cél korosztálynak, mint, hogy ne. Hiszen tényleg sok izgalmat, érdekességet, és kalandot rejt a történet, biztos lehetne róla beszélni olvasás után. És abban is biztos vagyok, hogy kötelezőként jobban csúszna, mint A kőszívű ember fiai, vagy a Légy jó mindhalálig.
Valahol ott tudatosult bennem, hogy szeretem ezt a történetet, amikor Kempelen Farkas találmányait olvastam a neten.
Meglepő egyébként, hogy most, hogy ezt az ajánlót írom, mennyi negatívum eszembe jut a könyvvel kapcsolatban, pedig amikor befejeztem, egy meglepően kellemes olvasmányként gondoltam rá. Talán azért, mert a végére mégiscsak felhúzta magát azon a bizonyos létrán. De most, hogy így írás közben átgondoltam, kicsit vegyes lett a véleményem. Az biztos, hogy a folytatást is el fogom olvasni, mert a végére mégiscsak élvezni kezdtem ezt az egészet, és nem utolsó sorban arra is kíváncsi vagyok, hogy Hanna viselkedése továbbra is ilyen idegesítő marad, vagy változik a történet során.? Őszintén remélem, hogy az utóbbi.
Mindettől függetlenül, maradok annál, hogy ajánlom a cél korosztálynak, mint, hogy ne. Hiszen tényleg sok izgalmat, érdekességet, és kalandot rejt a történet, biztos lehetne róla beszélni olvasás után. És abban is biztos vagyok, hogy kötelezőként jobban csúszna, mint A kőszívű ember fiai, vagy a Légy jó mindhalálig.
Idézetek a könyvből:
– Nos. Mielőtt az osztályod ajtaján belépsz, szeretnék leszögezni egyet s mást. Ez itt a Sigray Jakab Nyolcosztályos Gimnázium, nem pedig a makói elemi.
– Szeged – sietett a kiigazítással Hanna.
– Tessék? – Bujdosónénak felszaladt a szemöldöke. Úgy nézett ki, mint aki életében ilyen szemtelenséget nem hallott.
– Szegedről jöttünk, nem Makóról. És nem elemibe jártam, hanem a Juhász Gyulába, ami a város egyik legjobb…
Az igazgatóhelyettes egy mozdulattal leállította a lányt.
– Helló! Hanna vagyok!
– Aha.
– Te meg akkor Tibi?
– Aha.
[…]
– Megmutatod, hol tartotok a könyvben?
– Ööö.
A lány [Hanna] megnyugodott. Tibi szókincse mégiscsak minimum kétszavas.
Engedd meg, hogy bemutassam a minisztérium által küldött szakfelügyelőt, egyben személyes jóbarátomat, Hoffmann Jácintot – folytatta Bujdosóné negédesen. – Az úr azért jött, hogy a tantestület kompetenciáját felmérje, és ahol esetleges… khm… szabadosságokat lát, megtegye a megfelelő intézkedéseket.
[…]
Hoffmann Jácint szeme hidegen villant, mielőtt feltette volna a kérdést:
– Benne van a Nemzeti Alaptantervben?
– De hát nem nagy ügy, kitanítom egy fertály óra alatt: kötés, horgolás, matyóhímzés, laposöltés, darázsolás, sudrika…
– Nem akarok sudrikázni!
– Miért, kérem, nagyon hercig dolog az!
–Dobd már a labdát, Ricsike, de ne mint egy rezgő puding!
(…)
–De ne az arcába, te szerencsétlen! – ordította az ablak alatt Géza bá'.
(…)
–De ne az arcába, te szerencsétlen! – ordította az ablak alatt Géza bá'.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése