Colleen Hoover - Tarryn Fisher: Soha, de soha 2.rész
A tinik nagyon kegyetlenek tudnak lenni.
A könyv fülszövege:
Soha ne hagyd abba! Soha ne felejts!
Silas versenyt fut az idővel, ahogy egyre több igazságra derül fény, miközben más szálak összekuszálódni látszanak. Ráadásul most már magasabb a tét, ahogy Silas kezéből egyre inkább kicsúszik az irányítás, és mások kezdik gyanúsnak találni a viselkedését. Charlie bajban van, így hát neki kell áthidalnia a szakadékot a múltjuk és a jelenük között. Mert valahol a „szeretlek”-ek meg a „soha, de sohá”-k között ott rejtőzik az igazság, amiről egyelőre elképzelésük sincs, mégis meg kell találniuk.
Ajánló/Kritika:
Évek teltek el mióta elolvastam a sorozat első részét, így "kénytelen" voltam elolvasni a két évvel ezelőtt megírt ajánlómat, és be kell vallanom, hatalmasat derültem azon, hogy mekkora különbség van a mostani és az akkori írásmódom között. Aztán újból kedvet kaptam a sorozat első részéhez - is -, és azt is újból elolvastam. Majd jöhetett a következő rész!
A történet ugyanott folytatódik ahol abba maradt, és hát a két írónak megint sikerült fokoznia a téteket, hisz egy még izgalmasabb negyvennyolc órát mutattak be, mint az első részben. És persze az előzőekben megismert függővég sem maradhatott el.
Aki szintén ilyen nagy kihagyással állna neki a könyvnek és/vagy nem olvasta - újra - az első részt, elevenítsük fel, hol is hagytuk abba és mi is történt most!
Charlie épp eltűnt, közben pedig Silas a kocsiban ült, amikor ismét elvesztette az eszméletét. Később pedig az előző részben megismert kis jegyzetek alapján próbálta összerakni a képet, abban a tudatban, hogy meg kell találnia a lányt - akit fogságba tartottak egy sötét helyen miközben semmire sem emlékszik. Ám ha ez mind nem lenne elég a lány eltűnésével még Silast is meggyanúsítják.
Véleményem szerint pedig, mint az előző regény ez is elképesztően izgalmas és lehengerlő volt. Mindig jött egy fordulat, egy olyan pont ahol csak pislog az olvasó, és a jól megválogatott lépések amelyeket a könyv nagyon jól meg is lépett. És bár már a legelején nyilvánvalóvá vált,- SPOILER- hogy Charlie nem kórházba van, hanem elrabolták, ez egyáltalán nem tette unalmassá vagy épp érdektelenné a szituációt és csak ez a helyzet is hozta magával az izgalmakat.
Persze az amnézia rész is jól ment, szintén izgalmas volt újra átélni az első emlékezés pillanatait a főhősökkel. Bár egy kicsit féltem, hogy esetleg majd unni fogom, hogy ismét az fog történni, mint az első részben, hál istennek ez egyáltalán nem történt meg, mivel sikeresen feldobták még ezt is. Elképesztő mire képes ez a páros együtt!
Ami még nagyon tetszett a könyvben, az a mellékszereplők bevonása, legfőbbképp Landoné, aki Silas öccse. Elképesztően megkedveltem a srácot és magára a karakterére is csak azt tudom mondani, hogy elképesztő, főleg, hogy rajta keresztül a főhősökről is rengeteg mindent meg lehet tudni.
Értékelés: 8.8/10
Számomra helyenként kicsit összecsapottnak hatott, és maga a könyv is lehetett volna hosszabb, de ezektől függetlenül imádtam minden egyes mozzanatát és oldalát.
Idézetek:
Mit csinálnak az emberek, ha nincs hová menniük?Bámulatos, mennyi mindent tudok meg úgy is, ha csendben maradok.Bármit megadnék, hogy újra emlékezhessem – hogy lássam, milyen volt, amikor annyira szerettük egymást, hogy azt hittük, örökké fog tartani.Képtelen vagyok végignézni, amint darabokra szedsz másokat, hogy magadat felépítsd.Lehet, hogy az álmaink jelentik a kulcsot a múltunkhoz?
Megjegyzések
Megjegyzés küldése