Rupi Kaur: Tej és méz

 A könyv fülszövege: 

A tej és méz versek és prózai írások gyűjteménye a túlélésről, az erőszak, az abúzus, a szerelem, a veszteség, a nőiség megéléséről. A könyv négy fejezetre oszlik, mindegyik más célt szolgál, másféle fájdalommal foglalkozik, másféle sebeket gyógyít. A tej és méz az élet legridegebb pillanatain vezeti át az olvasót, mégis mindenben talál valami melegséget, mert a melegség ott van mindenben, csak keresni kell.

Ajánló/Kritika: 

Őszintén be kell vallanom, soha életemben nem voltam valami nagy vers rajongó, mindig jobban érdekeltek a hosszabb olvasmányok, a novellák stb. És itt meg kell jegyeznem azt is, hogy még most se vagyok nagy vers rajongó. Viszont erre a könyvre igenis és kíváncsi voltam, mert egyre több idézetével találkoztam, minden portál tele volt vele, és mindenki oda-vissza volt érte. 

Viszont be kell vallanom azt is, hogy döbbenetes hatást gyakorolt rám a kötet. Egy igazi hullámvasút volt számomra az az időszak amíg töviről hegyire átolvastam az egész kötetet. 
Valami elképesztő fájdalom uralja a legtöbb sort, és ezek olyan szinten magával ragadatott, hogy sokszor azon kaptam magam, hogy eltűnt az összes életkedvem, nem találom azokat a dolgokat amik boldoggá tesznek, aztán persze később megtaláltam őket, majd megint elveszítettem. - Mint egy hullámvasút.
Tényleg sosem gondoltam volna, hogy néhány gondolat, néhány rövid sor ennyire képes megsebesíteni egy embert, és ennyire elgondolkodtatni akár két rövid soron. Mert valljuk be - most mindnyájan -, hogy ezek egyáltalán nem azok a versek amikkel a suliba megismerkedik az ember. Nincsenek nagy betűk, szinte rímeket is alig talál az ember, de mégis sokkal többet tud adni a könyv, mint amit az ember elképzel. 

Igen, tele van fájdalommal. de valahol ott van benne a remény is, ami azt gondolom manapság már hatalmas erővel rendelkezik. És itt is próbálja megmutatni, hogy igen, rengeteg mindent elvesz tőlünk a sors, de muszáj kitartani és hinni egy sokkal jobban. Így a fájdalmas írások között sokszor felcsillan a remény is, és a jobb életre nevelők. 

Ezek mellett pedig vannak olyanok is, amit inkább 18 felett ajánlanék elolvasásra, akár az illusztrációk miatt, illetve sok vers is erősen megéli a szexualitást és az orális örömszerzést. Persze ezek egyáltalán nem erőltetettek, nagyon szépen fordulnak a témájuk felé. Sokkal inkább bátorítóak és dicsérők a nőkre nézve, mint obszcén hangvételűek. 

Értékelés: 9/10
Röviden és tömören összefoglalva ennyit tudtam kihozni a kötetből amit fentebb olvashattok. Remélem van olyan olvasó akinek meghoztam a kedvét, vagy esetleg csak egy kicsit is felkeltettem a kíváncsiságát, akkor is, ha nem szereti vagy épp ki nem állhatja a verseket. 

Részletek a könyvből: 

inkább őrződ
a legrosszabbat belőle
mint hogy semmi se maradjon


kaptál egy szívet és egy elmét mégsem te használod őket.


először nem azt mondta
hogy szép vagyok
hanem azt hogy
különleges


azáltal tanulom
szeretni őt ahogy
magamat szeretem



A következő bejegyzés:  Blanka Lipinska: 365 nap 


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Leiner Laura: Bízz bennem - Iskolák Országos Versenye II.trilógia - 1.rész

Leiner Laura: Állj mellém - Iskolák Országos Versenye II.trilógia - 3.rész

Leiner Laura: Higgy nekem - Iskolák Országos Versenye II.trilógia - 2. rész