Jenny Han: A nyár, amikor megszépültem - Nyár-trilógia 1.rész

 Én is idősebb leszek. Semmi sem maradhat örökké ugyanolyan.

A könyv fülszövege: 

„Ebben a könyvben mindaz benne van, amire minden lánynak szüksége van nyáron.”

Ahogy beköszönt a nyár, Belly maga mögött hagyja az iskolai életét, és Cousins Beachre menekül, oda, ahol élete minden eddigi nyarát töltötte. A nyaralóban nemcsak otthon érzi magát, távol az otthontól, de a számára legkedvesebb emberek veszik körül: Susannah, édesanyja legjobb barátnője a fiaival, Conraddal és Jeremiah-val. Belly azóta üldözi a szerelmével Conradot, amióta az eszét tudja, de mindennél jobban reménykedik abban, hogy ez a nyár más lesz, mint a többi. Bár megjelenik egy új srác, Cam, aki egy kicsit elvonja a figyelmét, és Conrad testvére, Jeremiah is sóvárgó pillantásokat vet rá, Belly szíve már Conradé. Vajon a fiú is neki szánja az övét? Tényleg olyan nyár áll előttük, amely mindent megváltoztat?

Ajánló/Kritika: 

Az idei nyáron óriásit tarolt A nyár, amikor megszépültem sorozat, így a nyár utolsó napján - itt megígérném, hogy jövőre próbálok majd egy jobb rendszert összehozni - úgy gondoltam elhozom a sorozat alapját könyvsorozat első részéből készült bejegyzést. 

Ez a könyv pedig elképesztően aranyos volt! Az egyik legédesebb és legszerethetőbb könyv amit valaha olvastam, emellett pedig gyönyörűen olvastatja magát, ahogy kevés másik könyv. 
Aztán pedig a vége felé adódó drámaibb fordulat csak még inkább dobta a könyv hangulatát, és ha lehet még inkább olvashatóbbá tette magát, és sokkal élvezhetőbbé is. Most pedig, hogy elolvastam az első részt elképesztően várom, hogy folytathassam a történetet. 

Mint biztos sokan tudjátok a történet a nyárról szól, nyáron játszódik, a hősnőnk pedig Belly a családjával - anyukájával és bátyjával Stevennel - elutaznak a lány édesanyjának legjobb barátnőjéhez, Susannahhoz. Susannah fiai - a mókamester Jeremiah és a komoly Conrad - minden egyes nyarat együtt tölt a másik két gyerekkel, így elképesztően aranyos családi hangulat uralkodik az egész szituáción.
Aztán ott van még az a helyzet is, hogy Belly kiskora óta szerelmes a nála három évvel idősebb Conradba, aki a viszonzás semmi jelét nem mutatja a lány felé. Aztán Belly tizenhat éves lesz, a serdülőkor megteszi a hatását, úgy gondolja, hogy most aztán majd minden megváltozik. De sajnos nem minden, csak Conrad változott meg. És a nyár sem olyan, mint az előzőek. 

De mégse a cukiságát szerettem a legjobban a könyvnek, hanem azt, hogy mennyire életszerű és mennyire hitelesen ábrázolja Jenny Han a szereplőket. Ez pedig leginkább a két fiún - Jeremiahn és Conradon - látszott leginkább. Elképesztően reálisan mutatta be a két fiú karakterét, meg eleve ahogy hozzáállt ehhez a "fiútestvérek vagyunk" témához, az annyira reális volt, hogy sok könyv példát vehetne róla. Belly helytállása pedig a rengeteg fiú között feltette a koronát az egészre. Érezni lehetett a lány fájdalmát amiatt, hogy nem lehet mindig a fiúkkal, nem mehet velük, vagy épp nem játszhat velük. Mellette pedig flashback formájában több korábbi nyár történéseit is megismerhetjük, és betekintést nyerhetünk abba is miként alakult ki Belly Conrad iránt érzett szerelme. 

És ha már Belly. A lány elképesztően vagány karakterrel rendelkezik, pont úgy viselkedik, mint ahogy egy tizenöt éves lány viselkedne. Itt persze megjegyezném, hogy azért én is szerettem volna ilyen tizenöt éves lenni. Ennek ellenére abszolút tudtam vele azonosulni, és nagyon hamar megkedveltette magát velem. Igaz, sokszor cserfes vagy épp esetlen volt, de ez tette még emberibbé a karakterét. A legtöbbször viszont vicces megszólalásai voltak, amikor pedig szóba jött a szerelem és a "lehet-e egyszerre két fiú iránt érzéseket táplálni?" kérdés, csak még inkább kedvesebb lett a szívemnek, mert sokkal többet adott, mint egy átlagos szerelmi háromszög. Bár igazán ezt nem is nevezném szerelmi háromszögnek. 

A fülszöveg ellenére viszont sokkal többet éreztem a történet során. Nem csak egy szerelmi történetről volt szó, számomra sokkal inkább egy lány felnövését, változását, nővé válását mesélte el. Utóbbi pedig hordozta magával a további szerelmi szálakat, így ténylegesen ütőssé vált a helyzet. 

Ugyan nem szeretnék spoilerezni, de a könyv végére kialakult helyzet után végre megértettem miért is viselkedett úgy minden szereplő, ahogy. Én pedig szeretem az ilyen pillanatokat, ilyenkor látszik, hogy mennyire aprólékos munkát végez az írónő, hogy miként építhet fel egy teljesen kerek történetet, ez pedig miként változtatja meg az olvasó nézőpontját. 

Értékelés: 8/10
Nem csak egy egyszerű szerelmi történet, sokkal több annál. Igaz, helyenként csak kapkodtam a fejem - főleg mikor a flashbackeket próbáltam elválasztani a könyvtől, vagy épp amikor azon kaptam magam, hogy azon gondolkodok miként enged el egy főnök valakit három hónap szabadságra -, de összességében viszont imádtam ezt a kis nyári történetet. Csak ajánlani tudom. 

Idézetek a könyvből: 

Minden ugyanolyan volt, mint régen, de mégis más. Úgy néztek rám, mintha igazi lány lennék, nem pedig valakinek a kishúga!

El sem tudtam képzelni, mivel teltek a napjaim azelőtt, hogy megismertem. Biztos nagyon unalmas lehetett az életem.

– Én angyal vagyok, de Jere inkább egy puttó!

Átnyúlt, és durván összeborzolta az öccse haját. Jeremiah rácsapott a kezére.

– Conrad egyáltalán nem angyal, hanem maga az ördög!

– Belly maradékokon nőtt fel, ugye, tökmag?

– Így igaz – helyeseltem. – Elhanyagolt gyermek voltam, aki olyan ételmaradékokon élt, amik már senki másnak nem kellettek.

– Ennek a krumplisalátának olyan íze van, mint a bűzös leheletnek – jegyezte meg.

– Szerintem az a te szádból jön – vágta rá Conrad.

A következő bejegyzés: Papp Dóra: Bolyongó