A suli, ami hazudni tanít. Óriási.
A könyv fülszövege:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Szeptember van és tanévnyitó, Lilla szorongva várja Krisztiánt. Nyár elején elcsattant egy csók, de azóta hiába vár folytatásra. Krisztián körül teljes a káosz, a rockistennek kinéző fiú elutasító Lillával és másokkal, sőt, a kosarazásban sem leli örömét.
Mi folyik a háttérben? Mit kavar a felbukkanó exbarátnő, Adrienn? Miért állít be Lilla bulijára és miért kezdenek verekedni a srácok?
Lilla éli a tánctagozat mindennapjait, de az iskolai órák és fellépések mellett nyitva tartja a szemét. Rájön, hogy Márk és Krisztián ellenséges viszonya mögött apró, múltbeli titkok rejlenek, és szuperkém barátnőivel akcióba lendül, hogy megtudja, mi az igazság. Ám Lillát meg mások figyelik, akik félreértik a fiúkkal folytatott barátságát, és mocskos pletykákat terjesztenek róla.
Vajon mit érez iránta Krisztián? És kit szeret Márk?
Lilla keményen küzd, szenvedélyesen táncol, de néha elbukik. Lesz olyan fiú, aki erős karjával átöleli és az Élet nagy táncparkettjén igazi társa lesz?
Ajánló/Kritika:
Már a sorozat legelső része, a Nyitótánc is óriási kedvencemmé vált - főleg, hogy egy kis SzJG nosztalgiával is szolgált :D -,de ha lehet, akkor a Ballépések csak még inkább megfogott.
Mint ahogy már az előbb is említettem, az első résszel kapcsolatban, nem tudtam nem a Szent Johanna gimi-t mércének venni. Tapasztalatok alapján -, és szerintem általánosságban is - ilyenkor, hogyha az olvasó egy másik könyvet lát az olvasmányban, akarva, akaratlanul is a hasonlóságokat fogja keresni, és általában meg is találja ezeket, akármilyen egyedi történetről van szó. És hát a lány, új iskola párosítás sem olyan ritka, még ha teljesen logikus is egy történet élkezdéséhez.
Viszont örömmel jelentem, hogy a Ballépések-ben ezektől a dolgoktól egyre jobban sikerült elszakadnom. :) Olvasás közben már nem az SzJG-n járt az eszem, és egyre kevesebbszer jutott eszembe a gondolat, hogy "igen, ilyen ott is volt." És tekintve, hogy Lilla immár a tizediket kezdi, az új iskola kérdése sem merült fel, hiszen már egy megszokott helyre csöppentünk vissza Lillával és osztálytársaival együtt.
És így, amit kaptunk, a cselekmény, nagyon - nagyon elnyerte a tetszésemet. Sok gimis történetben - a Szent Johannában is - sokszor háttérbe szorul egy szépen végigvihető és jól kidolgozható szál a gimis hétköznapok javára. Vagyis kapunk rengeteg szuper, poénos gimis napot, de nincs a regénynek íve, egyszerűen csak haladunk előre napról napra. Természetesen itt is meg volt a napról napra jelleg, hiszen mégis csak a gimis napokat is napról napra éljük meg, hiszen ez így természetes, mégis a napi sztorikon kívül kaptunk mást is, például egy igazi történeti ívet. Ráadásul nem is egyet!
Egyrészről folytatódik a Lilla-Krisztián vonal, amire számíthattunk is, de persze milyen történet lenne az, ahol minden csak úgy simán megy? :D Előkerül Adri, az exbarátnő, elcsattan egy váratlan csók - nem, nem Lilláék közt -, egyre több a félreértés.. És ha már félreértés, ebben is van számomra egy jó pont. Nagyon tetszett, hogy akármilyen félreértésről is beszélünk, a srácok igyekeznek azt tisztázni, vagy ha esetleg mégsem, mindig látom az okát annak, hogy miért nem tudnak teljesen őszinték lenni a másikkal. És hiába megy köztük a folytonos huzavona, akkor is - majdnem - mindig barátok maradnak. Ráadásul mivel szomszédok - amit csak imádni tudok -, rengetek újabb és újabb cuki jelenetet adnak olvasás közben.
Aztán ott egy másik szál, ami valamilyen szinten ehhez is kapcsolódik: ez pedig Krisztián exe, Adrienn, akinek köze van egy rejtélyhez, ami kapcsolatban áll azzal, hogy vajon Márk és Krisztián miért is vannak ilyen rosszban. És persze nem Lilláról lenne szó, hogyha nem veszi a fejébe, hogy kideríti a titok miértjét, és persze nem csak azért, mert ez a bizonyos ex olyan idegesítő. Ráadásul ennek az egésznek ahhoz is köze lehet, hogy miért teljesít ilyen rosszul a kosárcsapat hónapok óta. Lilla pedig ezt is helyre szeretné hozni.
A Lilla - Krisztián - Adrienn - Márk főszálon kívül most az első résszel ellentétben a többi szereplő sem szorul a háttérbe. Bejön egy Kristóf - Jázmin szál, ami nagyjából olyan bonyolult, mint a Lilla - Krisztián szál - hacsak nem bonyolultabb -, és egy komoly problémával is foglalkozik, ami szerintem egyáltalán nem egyedi a mai fiatalok körében, és biztos rengeteg másik embert foglalkoztat ez a téma, de nem szeretném lelőni a szálat.
És nem végső soron, mégiscsak egy táncos könyvről beszélünk, Lilla életében is előjön a kérdés - ahogy szerintem nagyon sok fiatal táncos életében -, hogy vajon akar-e profi táncos lenni? Vagy csak megmarad egyszerű hobbinak és szórakozásnak az egész? Számomra nagyon érdekes volt erről a témáról olvasni, érdekesnek találtam azt, ahogy ez az egész lejátszódik a lányban, és ahogy próbálja feldolgozni ezt a nagyon nehéz kérdést.
Persze fontos középiskolás kérdés ez akkor is, hogyha nem táncol az ember, hiszen előbb-utóbb el kell döntenie, hogy mivel is szeretne foglalkozni. Szerintem a "Merre tovább?" kérdés minden középiskolás rémálma, viszont úgy érzem Lillánál az a vártnál hamarabb kerül elő, ami nem feltétlen baj, de mégiscsak van két évük, hogy ezt eldöntse, így a téma továbbra is a jövő zenéje.
Lilla karaktere továbbra is óriási forma, nagyon tetszik, hogy mindig van véleménye minden dologról, és ezt nem fél szóvá tenni - még akkor se, hogyha bajba kerülhet miatta. Nyilván persze egy tinilányról beszélünk, kicsit szerencsétlen, de nem voltak olyan nagy hülyeségei, mint a legtöbb ilyen könyvszereplőnek, néhány ciki sztori meg belefér, sőt, kellett is.
Értékelés: 9,7/10
Összességében ezerszer jobban élveztem, mint az előző részt, sokkal viccesebb és összeszedettebb volt. Sokkal több mindent megtudtunk a karakterekről, mint az előző részben és ez kifejezetten jó pont lett nálam. Az első részt végig "szenvedtük", mint bemutatkozást, viszont most itt végre elindulhatott a kavarás, több dráma is előtérbe kerülhetett végre. Az elején említett nagy rejtély pedig külön jó pont, nagyon tetszett, hogy szép lassan és biztosan elkezd mindennel összefüggésben lenni, és mégsem vált teljesen kiszámíthatóvá. Krisztián és Lilla pedig fantasztikusak. :D
Idézetek a könyvből:
Kristóf csak ennyit mondott:
– Amikor meglátod őket, fuss, Forest, fuss!
Ákos és Kristóf egymásra néztek, és tök komoly arccal nekiálltak kő – papír – ollót játszani. Kristóf nyert.
– Oké, akkor te hívod a halotkémet, én a zsarukat – mondta Ákos, mire mindketten felröhögtek. Valahogy nem értékeltem a humorukat.
Mondjuk, írok a csajnak egy üzenetet: Kedves Adri! Nem örülök, hogy felbukkantál Krisztián életében, akárhol is voltál eddig, szóval legyél jó fej, és akadj le a szomszédomról, oké? Köszi! Puszi: Lilla.
Játszotta a hülyét. Baromi jó. Ez a srác egy bonyolult egyenlet, és nekem pocsék viszonyom volt a matekkal. Egész pontosan rühellem. Az egyenleteket különösképp.
Miért van az, hogy soha egyetlen nap sem érzem azt, hogy minden barátommal és barátnőmmel stimmel minden? Bárcsak egyetlen napra mindenkinek gondtalan lenne az élete, akit kedvelek!
A következő bejegyzés: Király Anikó: Semmi pánik!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése