– Egyetlen irány van, fiam – lesett be a szobámba a nagyi –, a temető.
A könyv fülszövege:
Leának az is nehezére esik, hogy hot-dogot kérjen magának az iskolai büfében, mégis őt kérik fel, hogy beszédet tartson az egész iskola előtt. Andris rájön, hogy sosem lesz belőle sportcsillag. Gabi mindenkinek hazudik a jövőjével kapcsolatban, Dani pedig elszánt harcot vív mostohaapja ellen, miközben szeretne találkozni a biológiai apjával. Ők Diósvámhatár balszerencsés babái, akik éppen akkor születtek, mikor meghalt a falu babonás polgármestere, és meg vannak róla győződve, hogy katasztrófa az életük. Aztán felbukkan a rejtélyes Kókusz, akinek nem csak hogy kókuszillata és furcsa figurákkal telerajzolt farmerdzsekije van, de különös tehetsége is ahhoz, hogy megváltoztassa mind a négyük életét.
Király Anikó, a Strand, papucs, szerelem és a Csak barátok? szerzője újra letehetetlen, szívfacsaró és vicces regényt írt, nemcsak vonaton ingázóknak.
Kritika/Ajánló:
Király Anikó a Csak barátok? című könyvével egyből levett a lábamról, és így fel is került a számomra nagyon is kedvelt írók listájára. Így nem meglepő, hogy alig vártam, hogy ismét egy Király Anikó könyvet foghassak a kezeim közt. - Itt meg kell jegyeznem, hogy az ajánlót Május 1-én írom, amikor még a Strand, papucs, szerelem című könyvét nem sikerült elolvasnom, de mikor már ezt az ajánlót olvassátok, bizony kikerült már belőle az ajánló.
A Semmi pánik! egyértelműen az ingázók könyve, akik nap, mint nap utaznak egyik helyről a másikra. Király Anikó pedig ezen keresztül egy új kalandra indított a balszerencsés babák és Kókusz társaságában a Diósvámhatár és a Déli pályaudvar között járó vonataira. De nézzük is kicsit ezt a történetet.
Miért balszerencsések ezek a babák? Hát.. Az egész egy tehénnel kezdődött...
2002. December 13-án a megszokottan zajlott az élet Diósvámhatárban, Németh János ismét próbál öngyilkos lenni, Terike csak úgy szívja a cigarettákat a polgármesteri hivatalban, eközben pedig a polgármester - Ortoczki Gerzson - az otthonában bujkál a feleségével a péntek 13. elől. Igaz, a polgármestert mindenki ütődöttnek tartja emiatt, viszont ezen a végzetes napon jogos volt a félelem. A férfit ugyanis óriási szerencsétlenség éri amikor egy kamion a férfi házába hajt és megöli az ott tartózkodókat. És pont ezen a napon jön világra a mi négy balszerencsés babánk: Lea, Andris, Gabi, és Dani. Diósvámhatár népessége pedig 1313 főre kerekedik.
17 évvel később pedig a srácok élete még mindig maga a balszerencse. Ahogy a könyv fülszövegében is olvasható, Lea retteg az emberektől, Andis az edzései elől menekül, Gabi a saját hazugságaival küzd, Dani pedig a mostohaapjával áll hadilábon.
A négy fiatal mind Budapestre jár iskolába, ám balszerencsés hírnevük mindenhová követik őket, így lesznek ők: Szótlan Szentfazék, Szapora, Gótika és Dadani. És noha a sorsuk és hírnevük összekötik őket, ők maguk sosem lesznek barátok. - Talán majd egy másik kötetben.
Mikor pedig már rosszabbul nem is alakulhat a négy kölyök sorsa, megjelenik egy rejtélyes kókusz illatú idegen összefirkált farmerdzsekiben, és idiótábbnál idiótább felsőkben, akit magukban mindenki csak Kókusznak hív, és elkezdik úgy érezni, hogy talán még sem olyan balszerencsések, mint amilyennek beállítják őket.
Amire pedig már rájöhettetek, a történet középpontjában Kókusz és a négy balszerencsés baba áll, így mindenki kedve szerint azonosulhat a kedvenc karakterével.
A kötet maga gyönyörű felvezetést kapott, amire érdemes odafigyelni, hiszen rengeteg fontos információ el van benne rejtve. Ebből kiindulva pedig maga a cselekmény és az alapötlet zseniális, hiszen már a bevezető teljesen felcsigázott, hogy vajon mi is következhet ezek után.
A regény hihetetlenül olvastatja magát, minden leírt mondat óriási jelentőséggel bír, figyelemmel kell kísérni minden egyes szót, hiszen rengeteg minden el van rejtve az egész történet alatt a sorok között.
Maga a regény öt nagy fejezetre oszlik, melyekben születési sorrend szerint ismerkedhetünk meg a babákkal, láthatjuk a találkozásaikat Kókusszal, valamint, hogy milyen hatással lesz rájuk a furcsa srác. Maga a srác pedig egy külön fejezetet is kap a történet végére, hogy végre megtudhassuk ki is ő valójában. - Itt viszont el kell mondanom, számomra egyáltalán nem okozott nagy meglepetés Kókusz kiléte, hiszen ha igazán oda figyeltek a rejtett jelekre, már az első oldalakon tudni lehet ki is ő valójában. Ettől és mástól függetlenül is száz százalékig végigizgultam a regényt, hogy vajon jó nyomozó voltam-e, vagy mégsem az Kókusz akinek gondoltam.
Az öt főszereplő közül két nagy kedvenc karakterem lett, akik a történetükkel és a személyiségükkel egyből a szívembe lopták magukat. Természetesen az egyik Kókusz, aki nem csak, hogy a regény szíve és lelke, ő tölti meg vidámsággal a regény lapjait, de a legeslegjobb barátom is pont ilyen személyiség, mint ő. Kókusz az a karakter aki teljesen kiegyensúlyozza a négy másik karakter helyzetét, és mivel ő nem egy balszerencsés baba ezért a srácok helyzetét is másképp látja, mint ők maguk, és őszintén nem érti - amiben igazat is adok neki -, hogy ha a világ ellenük is van, miért nem fognak össze és lesznek barátok? Ezzel a kérdéssel pedig - és még sok más szemponttal - Kókusz eléggé beleavatkozik a négy tini életébe, és teljesen felforgatja azokat. A vége pedig még sem az amire az olvasó számít...
A másik nagy kedvencem Dani lett, a legfiatalabb balszerencsés baba. Dani személyisége rendkívül szomorú és magányos, ha nem is az egész világgal de a mostohaapjával teljes mértékben hadilábon áll. Dani emellett homoszexuális is, ez pedig - ha a dadogás nem lenne elég - még inkább megnehezíti a hétköznapjait, hiszen még mindig rengetegen vannak akik elítélik emiatt a másikat. De a fiú hál' Istennek nincs egyedül, ott van a csodálatos húga, Rebeka, aki egyszerűen elképesztően aranyos karakter. A srác sebezhetősége rendkívüli magányosságot tükröz, erről pedig a Sulijegyzetek Márkja jut eszembe, hiszen őt is -, mint Danit - minden ilyen pillanatban jól megölelgettem volna. Lehet a Márkkal való hasonlóság miatt, de elképesztően megszerettem a srácot és a kishúgát.
De ha nem a srácok problémája, akkor az okoz számomra óriási szomorúságot, hogy a regény folytatásos lesz. Ez más esetben nem is lenne probléma, de most a szokottnál is több megválaszolatlan kérdés maradt. Minden fejezet végén úgy éreztem, mintha félbehagyták volna a könyvet, vagy csak rosszul nyomtatták, nem hiszem, hogy a legjobb lezárást kapták a babák - még akkor se ha több részes könyvről beszélünk. - És itt megint meg kell jegyeznem, hogy sehol nem látom úgy feltüntetve a regényt, mintha valaminek az első része lenne, ez pedig nagyon bánt.
Értékelés: 9/10
Összességében a Semmi pánik! egy elképesztően lebilincselő regény, ami pillanatok alatt magával ragadja az olvasót. Elképesztően lett összerakva a történet, az alapsztori is zseniális, és le a kalappal az írónő előtt, hogy így rá tudott építeni mindent arra a fránya tehénre. :D
Viszont a legnagyobb tanulság az egészben az, hogy tökéletesen - Kókuszon keresztül - megmutatja az írónő, hogy ezeket a negatív gondolatokat mind mi beszéljük magunkba, és ezek valóban balszerencséssé tesznek minket. És ezen minden embernek változtatni kéne.
Idézetek a könyvből:
…de a lényeg az, hogy ahogy a galambok képesek a pizza széléért kockáztatni azt, hogy egy idióta seggbe rúgja őket, vagy a halak képesek kukoricáért feljönni a biztonságos mélyből, nekünk is képesnek kéne lennünk arra, hogy bármit megtegyünk azért, amit szeretnénk.
– Dani, Dani! – húzott le Rebeka a vonatról. – Lehet Pandafiú a férjem?
– Hogyne. Az én férjem meg Ian McKellen lesz. Ha megéri.
- Ha boldog vagyok, futok, ha szomorú vagyok, futok, ha dühös vagyok, futok.
- Ma reggel mi voltál?
- Dühös.
- Hulk menni kocogni.
Diósvámhatáron rendszeresen kidöntötték vagy egyszerűen kivágták a táblákat. Nem tetszett, hogy egyirányú az utca? Kölcsönkérted a haverodtól a flexet, és készen volt a kétirányú utca.
Miért nem csinálja azt, amit minden normális fiú a vonaton? Mondjuk bújhatná a telóján a Rick és Mortyt.
A következő bejegyzés: Papp Dóra: Tükörlelkek 1.rész
Megjegyzések
Megjegyzés küldése