Jessica Koch: Közel a horizonthoz 1.rész

 Elég időnk! Egy mondat, amelyre később még sokat fogok gondolni. Amikor világossá válik, hogy soha nem lesz elegendő időnk.

A könyv fülszövege: 

Egy nagy szerelem története. Történet a bizalomról, bátorságról, fájdalomról, kétségekről, és az elengedés erejéről. Igaz történet. Jessica fiatal, nem szereti a bonyodalmakat, és sokat ígérő jövő vár rá. Amikor egyik este elmegy otthonról, nem sejti, hogy a nagy szerelmével fog találkozni. Nem sejti, hogy ez a találkozás az egész világképét meg fogja változtatni. És főleg azt nem sejti, hogy hamarosan élete legnehezebb döntése előtt fog állni… Történet egy olyan életről, amely derűlátás, remény és félelem között ingadozik. Nyitottan, őszintén és tág rálátással számol be a múlt eseményeiről, és közben nem egy tabutémát érint.

Véleményem és ajánló: 

Emlékszem, késő este, amikor befejeztem ezt a könyvet, csak feküdtem az ágyban, és bámultam ki a fejemből, miközben a könnyeim potyogtak, és egyre csak azt hajtogattam, hogy "Miért ilyen kegyetlen az élet?". 

Még most, pár héttel az olvasása után is nehezemre esik a gondolataimat összeszedni ha erre a könyvre gondolok. Ugyanakkor mindig felráz és felébreszt az unalmas hétköznapokból, és ráébreszt, hogy az élet minden percét, napját ki kell élvezni, és értékelni kell mindent amink van, amíg csak lehet. 

Ez a regény is olyan, mint a Csillagainkban a hiba, egyszerre fájdította a szívem, és nyújtott egy örök könyv élményt. Egy újabb könyv, amiért nagyon hálés vagyok. Irtó gyorsan beleszerettem a történetbe, alig bírtam letenni a gépet (én ugyanis pdfben olvastam). De valahogy sehogy sem bírtam a végére jutni a történetnek, lelkileg nagyon megviselt, így néha csak bámultam a monitort, és csak csendben ültem felette. 

Minden elismerésem az írónőé, amiért ennyire nyíltan, és őszintén mesélt az első nagy szerelméről. A könyv ugyanis igaz történeten alapul, amit iszonyatosan nehéz lehetett megírni, főleg ennyire őszintén, mint ahogyan ez a könyv is íródott. Olvasóként pedig csak hálás lehetek ezért a csodáért. 

A könyv főszereplője a tizenhét éves Jessica, aki egy vidámparki buliban megismer egy -tényleg- pofátlanul helyes srácot, Dannyt, aki tényleg kicsit pofátlan, de lehetetlenség nem belezúgni. Később természetesen újra találkoznak, viszont Danny teljesen ellöki magától a lányt, és figyelmezteti, jobban jár, ha elfelejti. 

Innentől spoilerrel folytatom, szóval ha még nem olvastad a könyvet, esetleg még a filmet se láttad, NE menj tovább!  

Később pedig az is kiderül, miért: A fiú rendkívül sötét múlttal rendelkezik, az édesapja rendszeresen megerőszakolta gyerekkorában, és HIV pozitívvá tette. A lány mégis őt választja, és kitart mellette, a könyv pedig a kettejük gyönyörű és szomorú szerelemi történetét meséli el. 

Számomra nem csak a történet volt kifejezetten érdekes, hanem az is, hogy egy heteró hogyan látja magát az AIDS betegséget, amit általában LMBT tagoktól hallhatunk, olvashatunk róla. Nagyon tetszett maga a megközelítés, jó pont volt számomra, hogy ez a betegség kiemelt figyelmet kap az egész könyv alatt, és külön érdekes volt a partner szemén át látni, mit jelent, ha a párod a halál küszöbén áll. 

A sztori s 90'-es évek végén veszi fel a fonalat, és a 2000-es évek elején játszódik szinte végig, ekkor még nem voltak olyan gyógyszerek, mint napjainkban, amikkel egy HIV pozitív ember akár addig is élhet, mint bárki más, és még egészséges gyermeke is születhet. Így ez a tudat számomra csak még tragikusabbá tette a történet végét. 

Nagyon szerettem azt a könyvben, hogy az írónő mer komolyabb témákat is érinteni, és azt, hogy milyen társadalmi érzékenységgel mesélt róluk, és a megtört lelkű szereplőkről. 

Külön érdekesnek tartam Danny barátnőjének, Tinának a szálát. A lányt is a saját apja erőszakolta meg, ő pedig emiatt a droghoz menekült, a könyv nagy részében pedig a heroinról próbál leszokni. Olyan jó perspektívában adta át az írónő a valóságot, hogy néha csak néztem ki a fejemből, hogy milyen szörnyű az egész. Fogalmunk sincs kinek mi áll a szenvedése mögött, nem vagyunk mások bőrében, így inkább csak azt tudom javasolni, hogy ne ítélkezzünk, ne a borítóról alkossunk véleményt. Legjobban ez az egész Jessica szülein jött át, és ez baromira elgondolkodtatott - így jutottam az előbb leírt véleményre (persze csak részben). Tinát, de főleg ezt a triót pedig iszonyúan megszerettem. 

Már maga a gondolat borzalmas, hogy milyen szörnyű emberek léteznek, hát még ha a könyvből indulunk ki. Gondolok itt például azokra, akik bántották Dannyt azért, mert HIV pozitív, de ugyanúgy gyűlöltem a két apát is, akik tönkretették a gyerekeik életét, a jövőjüket.

 Remélem az ilyen sorsú emberek, mint Danny és Tina, ma már hamarabb kap segítséget. 

Az pedig, ahogy a két karakter a gyerekkori traumákat dolgozta fel, szívszorító volt, így nem egyszer kerültem sírás közelébe. 

A könyv romantikus szála, ezt az egészet ellensúlyozva, mindent vitt. Danny az egyik legimádnivalóbb könyves pasi akiről valaha olvastam. Védelmező, kedves, magabiztos srác, akibe - szintén - lehetetlen nem beleszeretni, különösen akkor amikor - és ahogyan - megmutatja az élet apró örömeit, amiket a szürke hétköznapokban általában figyelmen kívül hagyunk. 

Imádtam a két karakter szerelméről olvasni, az oldalak közt, és a monitoron ott vibrált a kettejük közti kémia, és a mély érzelmek sokasága. Végig izgultam az egész regényt, és még ha láttam is a filmet, a legvégéig reménykedtem a happy endbe. Jessica pedig egyre csak a szívembe lopta magát, mint Danny, mert olyan jó volt átélni a karakterfejlődését amin a Dannyval való élete során átment. 

A könyv számomra leghitelesebb része, az egyértelműen az volt, ahogy megmutatta, mit él át Jessica egy HIV pozitív pasi szerelmeként. Még most sem bírom elhinni, hogy lehetett az írónőben ekkora bátorság, hogy ennyire nyíltan és őszintén leírta a haragját, a bánatát, a gondolatait, az agyalásait, hogy mennyire szeretne átlagos problémákat a kapcsolatába, és nem pedig azon agyalni, hogy vajon a párja megéli-e a következő évet. Természetesen ilyen nyílt és egyenes szövegből átjött minden nehézség, és az is, hogy miért lett szerelmes Dannybe, és miért is volt tökéletes a kapcsolatuk. 

Vannak olyan szerelmek, amikért megéri mindent feladni. Ez is egy ilyen kapcsolat volt. 

Értékelés: 10/10

Egy olyan könyv, ami összetöri az ember szívét, de mégsem bánom, mert annyira jó olvasni. Kemény témákról beszél, de nem depresszív, végig érezni lehet a romantikát, az élet szeretetét. Mégis Danny vitte az egészet, és az a csöpp humor ami megvilágította az egészet. 

Idézetek a könyvből: 

Ha engem keresel, ne lefelé nézz,

én, akárcsak te, oly közel vagyok a horizonthoz.

Annyi fájdalmat és bánatot lehetne megakadályozni, ha az ember ebben a nyomorúságos országban kinyitná a szemét, és felfogná, mi történik körülötte. De csak a saját jelentéktelen problémáinkra és nyomorúságos létükre összpontosítanak.

A sors nyomorúságos csaló, aki a rokonszenvét rideg szívvel és önkényesen osztogatja, és a legkevésbé sem érdeki, mi igazságos vagy értelmes.

Természetesen féltem, ám a félelem mindig ott lesz, nekem pedig nem állt szándékomban a saját félelmem rabszolgájává válni.

Sok ember azt állítja, hogy mindenki maga felelős az életéért. De vajon tényleg így van?

A rémálom utolért bennünket. Elérkezett az idő. Eljött a nap, amelytől mindig is féltem. Mától fogva csak lefelé vezet az út. A szakadék felé csúsztunk – méghozzá feltartóztathatatlanul.

Fájt a lelkének, hogy egyszerűen csak így itt hagyja. Olyanok voltak, mint a jin és jang, egy húron pendültek. Egyszer s mindenkorra.

– Nem az évek számán múlik, hogy egy élet értéktelen vagy értékes.

– A valódi életben nincs happy end.

– Akkor majd mi csinálunk maguknak – határoztam makacsul.

A következő bejegyzés: Beth Reekles: Kissing Booth 1. rész - Csókot vegyenek!