Kirsty Moseley: The Boy Who Sneaks in my Bedroom Window - Álmaim őrzője

– Tetszel? – gúnyolódott. – Ez a fiú azóta beléd van habarodva, hogy meglátott.

A könyv tartalma: 

Volt egyszer egy lány.

És egy fiú.

Meg egy ablak.

Amber Walkert és a bátyját, Jake-et bántalmazza az apjuk. Egy éjszaka Jake legjobb barátja, Liam észreveszi a zokogó Ambert, és bemászik a szobája ablakán, hogy megvigasztalja. Ezzel kezdődik szeret/nem szeret-kapcsolatuk, ami meghatározza a következő nyolc évet. Liam mára magabiztos csajozógép lett, aki egyetlen csaj mellett sem tud kikötni, még sohasem volt igazi barátnője. Amber máig nem dolgozta fel a bántalmazó apjától elszenvedett lelki sebeket. Ő és Liam bizarr párost alkotnak. A kapcsolatuk mindig is viharos volt. De mi történik akkor, ha Amber egyszer csak máshogy tekint a bátyja legjobb barátjára? És mit szól a túlféltő báty, amikor megtudja, hogy a húga és a barátja egyre közelebb kerülnek egymáshoz?

A legmeghatóbb történet arról, mire képes a szerelem.

Ajánló: 

Nem igazán tudom mivel is kezdjem ezt az ajánlót, egyszerűen csak kellenek az ilyen könyvek az ember életébe, mint az Álmaim őrzője. Olyan könyv kell aminél az ember tudja, hogy nem élete regényét olvassa, ami ugyan rengeteg ponton hihetetlen, de mégis eléri, hogy szórakoztasson. Ráadásul még egy picit túl is ment a kelleténél , de mégis elérte, hogy itt-ott elgondolkodtasson. 

A történet főhősét, Ambert, és a bátyját Jake-t kiskorukban sokszor bántalmazta az apjuk. Ezt követően, amikor a lány 13 éves lett, megpróbálta megerőszakolni. Jake és legjobb barátja; Liam, arra a döntésre jutottak, hogy elkergetik a férfit a háztól. Most, 16 évesen a lány még mindig küzd az emlékekkel, és Liam az egyetlen aki mellett békére lel. De a srác egy igazi csajozógép, nappal elviselhetetlen, éjszaka viszont amikor a lány mellett van, egyszerűen tökéletes minden... 

Ahogy már biztos sokan gondoljátok, a történet elég kiszámítható, de az írónő mentségére szóljon, nem lőtt el minden klisét. Például nem kaptunk szerelmi háromszögeket, amit jelen esetben nagyon értékeltem, valahogy nem hiányzott bele még egy plusz dráma. 

Amber nagyon durva dolgokon ment keresztül, de tetszett az, hogy ezek a dolgok nem törték meg. Erős maradt, megőrizte a humorérzékét, a regény pedig ezek miatt, az apró dolgok miatt volt könnyen olvasható és szerethető. Persze voltak részek, amikor a lányból is előtört a fájdalom, de pont ezek voltak a legromantikusabbak, mert egyszerűen jó volt látni, ahogy Liam átöleli a lányt, és a segítségére van. 

A történet szerint 8 éve aludtak együtt minden este, és egyszer sem buktak le, háááát...., ez azért kicsit fura, viszont maga az ötlet nagyon tetszik. A jelenetek pedig olyan végtelenül cukik! Ebben a könyvben is dübörög ezerrel a két fiatal között a kémia, egyszerűen fantasztikusak együtt, érezni lehet, hogy mennyire szeretik egymást. 

Végig lehet drukkolni az egész történetet, hogy összejöjjenek, és együtt is maradjanak. Ez ügyben a védelmező Jaketől más reakcióra számítottam, de így is sok vicces pillanatot szereztek olvasás közben. Jake karakterét amúgy se lehet szerintem nem szeretni, Jó poénokkal szolgált, és a védelmező szerepében is kiválóan teljesített. 

Ott van még Kate is, Amber legjobb barátnője, akit szintén nagyon megkedveltem, a pasifaló beszólásai oltáriak voltak. 

Liam pedig, mint könyves álom pasi, fantasztikusan működött, persze, mint a legtöbb ilyen pasinál, nehéz elképzelni, hogy ilyen tényleg létezzen, de egy romantikus regényben nyugodtan lehet ő a Mr. Tökély. Hiszen Liam nem csak külsőre, de belsőre is egy olyan srác, akiről minden lány álmodozhat. 

De szerencsére nem csak a romantikán volt a hangsúly a könyv alatt, ugyanis akadtak komolyabb pillanatok is, és persze az apa se lépett ki véglegesen az életükből. Az utóbbinak "köszönhetően" a regény sok izgalommal is szolgált a romantikus és szomorú jelenetek között. 

Bár Amber poszttraumás stressz problémáit kissé elfelejtették, azért néhol így is foglalkoztak a témával, a karakterfejlődés pedig szinte ez összes karakternél jelen volt. 

Értékelés: 9.2/10

Nagyon nehéz ezt a könyvet pontozni, hiszen egyszerűen tudja az ember, hogy nem a legjobb, de mégse bírtam ennél a pontnál rosszabbat adni. Hiszen ennek a könyvnek lelke volt, és olyan sodrással vitt magával, mint nagyon kevés könyv. Egyszerűen jól esett olvasni, és Amber helyébe képzelni magam. Szórakoztatott, néhol megnevettetett, kikapcsolt, és magával ragadott. 

Biztosan nem ez a könyv fogja megváltoztatni a világot, de azért megér egy olvasást. 

Idézetek a könyvből: 

– Odavagyok érted, attól a pillanattól kezdve, hogy

megláttalak, Angyal. De a bátyád nem engedett a közeledbe.

Számomra mindig is csak te léteztél.

Mint egy elveszett kisfiú, a padlóra meredt, én pedig nem

kaptam levegőt.

Liam mindig vigyázott rám. Amikor hétéves voltam, egyszer egy fiú belelökött a pocsolyába. Liam elment hozzájuk, és behúzott neki egyet.

– Tudok sétálni – tiltakoztam erőtlenül, mert hülyén éreztem magam attól, hogy a mentőágyon gurítanak be a kórházba.

– Ne haragudjon, kedves, de itt ez a szabály. Ha villogóval érkezik, akkor az ágyon kell begurulni – kacsintott a doktornő ellenkezve.

– Angyal, te sohasem leszel ronda – suttogta imádó tekintettel –, és minél nagyobb leszel, annál többet tudok szeretni belőled – tette hozzá, és a hasamra csúsztatta a kezét.

Szükségem van egy új kezdetre. Olyan sok minden történt itt velem, szükségem van arra, hogy újra kezdhessem.

A következő bejegyzés: Jessica Koch: Közel a horizonthoz 1.rész - Közel a horizonthoz  + Stephanie Kate Strohm: Herceg álruhában