Tavi Kata: Nyitótánc - Sulijegyzetek 1. rész

-Íme, négyévnyi kényszerű rabságunk helyszíne.

A könyv tartalma: 

Lilla imád táncolni, ezért alig várja az új gimit a tánccsoporttal, az új barátnőket, no meg a helyes fiúkat.

Csakhogy a szomszédba költözött nyáron a leghelyesebb srác, akit valaha látott… a kosaras Krisztián, aki úgy fest, mint egy rockisten.

A szülei szerint valaha ők barátok voltak, de akkor miért olyan elutasító Krisztián?

Mi zajlik a kosárcsapatban, miért marják egymást a fiúk, hol nyíltan, hol burkoltan? Tényleg a tehetség számít?

Mi történik a lányok között? Hogyan lehet barátságból csatározás, szeretetből irigység és gyűlölet? Forrong a lánycsapat!

Lilla nagyszájúan lavíroz az iskola nyüzsgő életében, barátságok és szerelmek között. Szurkol a meccseken, szenved a feleltetések alatt, és hol pörögve, hol valami másra vágyva éli a középiskolások mindennapi, ám mozgalmas életét.

Vajon rátalál a boldogság?

Ajánló: 

A mostani történetünk főszereplője a tizenöt éves Lilla, aki bekerült a Duna parti Gimi Tánctagozatára, akárcsak a szomszédja - a jóképű -, Krisztián - Ő ugyan a Sporttagozatra, de ez most nem lényeg -. A suliban aztán megy a szokásos feszültség, dráma, a jókedv és még sorolhatnám - mint egy tipikus kilencedik osztály -. Hogyha már olvastátok, vagy csak tervezitek nem csodálom ha első olvasásra Szent Johanna gimi  koppintásnak tűnik, igaz, ez olyan dolog, ami mellett nagyon nehéz egy olvasónak elmenni. Mégis muszáj szót adni annak, hogy a hősnőn kívül, a legtöbb mellékszereplő nem kicsit hasonlít a Szent Johanna gimi valamelyik karakteréhez. Persze nem fogom magamat "védeni", miszerint Szent Johanna - fanként mindenben őket látom, mert a D.A.C.-ban nem így történt, szóval el tudok ezektől vonatkoztatni ha lehet. Egyedül eddig a Hűvösvölgyi suli tűnt koppintásnak - még ha hamarabb is íródott.


A legszomorúbb mégis az, hogy a szerzőnek meg volt rá a lehetősége - mint Kalapos Évának, aki élt is vele -, hogy megpróbálja másképp bemutatni a gimiseket. A sulit az írónő nagyon jól találta ki, és lehet, hogy ez lett volna a kulcs az egyediséghez.
Ha már tánctagozatos az iskola, akkor olyan tanulókat vártam volna, akiknek a tánc a mindenük, akik elkeseredetten táncosok akarnak lenni, és ezért bármire képesek - a sportolóknál és a rajzosoknál dettó ugyanezt vártam. Vártam egy olyan karakterre, aki a sport vagy a tánc esetleg még talán a rajz által akar kitörni a szégyenérzetből, most már mindegy is miből, csak tört volna ki valaki. :)
Egy olyan osztályt mutat be nekünk a szerző, ami ugyan klikkesedő, de végső soron összetartó, pedig egy ilyen osztálytól, ahol ennyi különböző személy van, pont mást vártam volna.
Mégis a legnagyobb baj ezzel a könyvvel az, hogy akarva - akaratlanul, átvette a Szent Johanna gimi pozitív hangulatát, átjött a "mindig boldogak vagyunk, néha meghülyülünk, pasik miatt sírunk, de a világ tökéletes" mentalitás, amihez vidáman asszisztáltak a gazdag tinik.


A regény 350 oldalas, egy teljes tanévet foglal magába, tehát simán előfurdalhat, hogy egyszerűen csak nem volt ideje az írónőnek bemutatni a többi szereplőt. Lillán kívül tulajdonképpen senki nem kapott teljes jellemzést, pedig Kristófra és Márkra, esetleg Jázminra, vagy Grétára nagyon kíváncsi lennék. Ha a karaktereket kicsit jobban kifejti, ezáltal pedig olyan száz oldallal  lett volna hosszabb a könyv, akkor talán még pozitívabban vélekednék róla.
Egy dolog miatt viszont nagyon csalódott voltam, méghozzá azért, mert vártam, hogy kiderül valami Krisztián és Lilla ovis múltjáról, de igazából nem történt semmi, ez a kecsegtető szál pedig kifulladt, amit nagyon sajnálok.


Visszatérve a regény szerkezetére, nekem kicsit sűrűnek bizonyult a tanév, mintha csak ünnepekből, szünetekből, bálokból és versenyekből állna. Ha már a,fellépéseknél tartunk, a folytatásban a magam részéről szívesen olvasnék egy kicsit konkrétan a táncról. Milyen mozdulatokat csinált Lilla, és hogyan is nézett ki pontosan az a fellépés. Nem szép dolog annyival elintézve, hogy "ügyesek voltunk, sokan megdicsértek".


Nagyon sok negatívumot említettem most a könyv kapcsán, de higgyétek el, legalább ennyi pozitívumot is fel tudnék itt sorakoztatni. A hősnőt brutálisan megkedveltem, imádtam Lilla nagy pofáját, a karakán kiállását, és azt a pozitív életszemléletet, amit a szerzőtől kapott. Tulajdonképpen az egész tanév alatt hozhatta volna a "majd meghalok a pasiért" féle epekedést, ehelyett viszont személyiséget kapott, amit rendesen ki is használt. Tényleg egy nagyon szerethető főhős, úgyhogy kíváncsi leszek milyen lesz a következő részen.
Mert mindent egybevéve, akármennyi negatívuma is van, a könyvet teljes mértékben megszerettem, és kíváncsivá tett, mit tartogat számukra a jövő.
Most, hogy megvannak az alapok, a második rész csak jobb és egyedibb lehet, különösen akkor, ha a mellékszereplők is nagyobb teret kapnak, méghozzá azért, mert megérdemlik.

Értékelés:  8,2/10

Úgy érzem nem lenne igazságos a sok negatívum felsorolása miatt magasabb pontszámot adni, mégis tudnotok kell, hogy ezek ellenére ez a könyv nem is rossz, egyszerűen szuper. Az oldalak olvastatják magukat, és fogva tartanak.

Idézetek a könyvből: 

Téged lassan nem is nevelni kell, hanem idomítani!

Várj, beugrom a könyvesboltba egy sárkánykezelő kézikönyvért!

Miért pont ilyenkor hagyom otthon az ostort?

Milyen rémes az anyasors. Eleinte gügyögő cukorpofák, aztán bestiális szörnyetegek olyan szöveggel, amin csak a cenzúra segítene.

Olvastam már könyvekben olyan pillanatról, amit meg akartak állítani, de eddig nem igazán éltem át egyetlen olyan helyzet sem, amikor ezt én is elmondhattam volna.

– Látom, Hófehérke megtalálta a hercegét. Lássuk, Piroska hagyja-e, hogy az idegesítő vadász bekísérje a suliba.

– Kárpáti, ma is az alsó tagozatos matematikakönyvedből készültél?

– Kárpátira ráférne már egy jegy, de ha feleltetem, ez a jegy nem lesz jobb egyesnél.

– Szívesen kihívnám Kárpátit a táblához, hogy oldja meg a házi feladatként kapott példát, de vacsorára haza kell érnek.

– Kárpáti, azért nem adok egykettedet az órai munkádra, mert év végén belezavarodnál az átlagszámításba.

– Kárpáti, ha még egy dolgozatodat el kell olvasnom a héten, visszaadom a diplomámat, és elvonulok pár évre a hegyekbe meditálni.

-Kárpáti, a kedvedért be fogom vezetni az egyes alát!

Rajzból és informatikából szerencsére jó lettek az órai munkára kapott értékelések, és hát az ének … azt az órát csak túlélni nehéz, nem pedig ötöst szerezni belőle.

Következő bejegyzés: Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 2. rész