Kerstin Gier: Az álmok első könyve - Silber-trilógia 1. rész

És én utálom, ha mindig egyre több és több kérdés vetődik fel, és soha nem kapok rájuk választ.

A könyv tartalma: 

Ez ​vajon tényleg lehetséges?

Liv Silber álmai az utóbbi időben meglehetősen félelmetessé váltak. Az egyik végképp nem hagyja nyugodni. Ebben az álomban egy temetőben járt éjjel, és szemtanúja volt, amint négy fiú komor hangulatú, mágikus rituálét hajt végre. Ezek a fiúk azonban nagyon is valós kapcsolatban állnak Livvel, hiszen Grayson és három barátja tényleg léteznek. Liv nemrég iratkozott be abba az iskolába, ahová ők is járnak. Tulajdonképpen egészen kedvesek. De ami igazán ijesztő – még az éjszakai temetőknél is sokkal ijesztőbb –, az az, hogy a fiúk olyan dolgokat tudnak Livről, amiket nappal soha nem ejtett ki a száján – álmában viszont igen.

Hogy miképpen, az tökéletes rejtély Liv számára, de egy jó kis rejtélynek Liv még soha nem tudott ellenállni…

„Egy lányregény, amit akár 35 évesen is élvezhetünk. És akinél túl gyorsan elrepült ez a négyszáz oldal, annak üzenem: két további kötet van előkészületben.” – Karin Wehrheim, SWRI

„Vicces, izgalmas és romantikus… mi mást akarhat egy nő?!” – Anja S.

Véleményem: 

Hogyha még nem olvastátok a könyvet, és nem is tudjátok, hogyan is néz ki a borítója, járjon az a gondolat a fejetekben, hogy nem a borító a fontos, hanem a tartalom, és ami benne van. Ugyanis a borító szerintem szörnyű. Ezt pedig csak azért írtam le nektek, mert kár lenne ezt a könyvet azért nem elolvasni, mert a borítót nézzük és nem a belsőt.

Annyi mindent kiemelhetnék ebből a könyvből, ezzel is csak bemutathatnám a zsenialitását. Már az alaptörténet is nagyon tetszett: adott egy nagyszájú, szerethető tinilány, aki a családjával Angliába költözik. A húgával egy - sokadik - új suliban kezd tanulni, ahol megismeri a helyi nagymenőket, akikkel utána szó szerint folyamatosan találkozik az álmaiban, majd bekerül egy szekta - félébe, aztán jön egy természetfeletti iskolai bál, családi problémák, na és a kihagyhatatlan nagybetűs szerelem. Kicsit kusza így elsőre, nem? De nyugi, csak kuszának hangzik, valójában nem az, inkább nagyszerű. 

A kedvenc szereplőm egyértelműen Liv volt, egyszerűen imádtam a csajt. Eszes, vagány, nem riad meg az árnyékától és gyilkos humorral van megáldva. Az egyik kedvencem egyértelműen a családjával való kapcsolta volt. Liv és a húga Mia állandó költözésben van, mivel professzor az anyjuk mindig más országokban vállal munkát. Nagyon szerettem a család leírását, ahogy a neheztelés mellett megjelent a feltétlen szeretet is az édesanyja iránt. Amit pedig a húgával kialakított, az az őszinte kapcsolat, egyszerűen példa értékű, a dadusuk Lottie pedig egyértelműen teli találat. Sőt, még a kutyát is imádtam az egész regény alatt, és nem csak azért mert jókor volt jó helyen. 

Több olyan rész is van a könyvben, aminél a hasamat fogtam a nevetéstől, főleg amikor Persephoné is feltűnik a színen, és őrületbe kergeti a lányt. A beszólásai pedig nem csak ekkor ütöttek, hanem akkor is, amikor a négy nagymenő a körülötte volt.

 A folytonos szkepticizmus a természetfelettivel kapcsolatban, a dolgokhoz való racionális hozzáállás, az eszes gondolkodás, a rengeteg utalás Sherlockra, és a vágy, hogy kiderítsen minden rejtélyt amivel csak találkozott, csak még imádni valóbbá tette a lányt. Különösen akkor, amikor az előbb említett szerelem is megjelenik a színen, és előjön a tipikus tinilány belőle. Amikor pedig Mia erre rájött, és jött a  testvéri szeretettel teljes szemétkedés, na fel tette az i-re a pontot rendesen. Liv tényleg az a karakter, aki könnyen az ember szívébe férkőzik. 

Persze mire ment volna a regény a négy helyes srác nélkül? Érdekes karakterek volta az tuti, mondjuk kicsit sajnáltam, hogy Jasper ilyen kevés szerepet kapott. Arthur karaktere telitalálat volt, a bátyó szerepében tetszelgő Graysont is nagyon kedvelten, Henrybe pedig egyszerűen lehetetlen nem beleszeretni. 

Még ugyan nem olvastam az írónőtől, de biztosan nagyon tehetséges írónő lehet, ugyanis ebben a könyvben a mellékszereplők is külön háttérszálat kaptak, a személyiségüket is sikerült mélyrehatóan bemutatni, úgy érzem, ismerem őket annyira, mint Livet. Ami igazából nagy szó, hiszen rengeteg karakterrel dolgozik az írónő, és mindegyikhez külön kis történet és személyiség dukál. 

A természetfeletti szál tálalása pedig különösen érdekesre sikeredett. Maga az ötlet, hogy beléphetünk mások álmaiba és mindezt a folyosókon lévő ajtók segítségével, nagyon tetszett, a valóságban is jó lehetne. 

Oké nem mondom, hogy már az elején mindent értettem - ott volt a legkuszább az egész -, de aztán később nagyon jól kibogozta az írónő az egészet. 

Így hát szerintem nem meglepő, hogy az álomjeleneteket kedveltem a leginkább az egész regény alatt.  És a démonos szál is nagyon tetszett, különösen a könyv végén történtek miatt. 

Szintén csak jó húzásnak bizonyul a Tittle Tattle Blog belevonása, és a némi Gossip Girlös beütés. Imádtam ezeket a részeket is, és naná, hogy kíváncsi vagyok ki áll a háttérben. 

Amit még mindenképpen éltetni lehet a könyvön belül az a romantika. Nem volt sem túlzó, sem sok. Ehelyett kellemesen lágy volt, gyönyörűen bontakozott ki az egész, és a végén levő csúcspont megkoronázta az egészet. 

Szeretem amikor ennyire felépítik a romantikus szálat, amikor a hősnővel együtt eshetünk mi is szerelembe. Azért pedig, hogy nem kerültünk semmi szerelmi háromszögbe a könyv során, csak hálálkodni lehet az írónőnek. 

A mellékszereplők románcát s nagyon kedveltem, sőt, kifejezetten kíváncsi vagyok, hogy a folytatásban hogyan alakulnak a szálak Emily és Grayson között. 

Értékelés: 8.5/10

Összességében nagyon jó könyv. Több műfajt kever, így mindenki megtalálhatja a neki tetsző elemet.  A történet dramaturgiai íve nagyon rendben van, a karakterek realisztikusak, szinte lemásznak a papírról annyira emberiek és jól kidolgozottak. Még a negatív karakterek is szerethetőek, Liv pedig egyenesen imádni való. 

Viszont azért adtam rá annyi pontot amennyit, mert nekem egyszerűen nem lett a kedvencem, és néha talán egy picit untam is. Ettől függetlenül tartom amiket leírtam!  

Idézetek a könyvből: 

– Ha ezek a bejáratok az álmainkhoz, akkor miért vagyunk mi idekint? – kérdeztem. – És mi történik épp most odabent nélkülünk?

– Fogalmam sincs. Feltételezem, hogy nélkülünk semmi sem történik odabent. De ebben nem lehetünk biztosak. Ez valami olyasmi, mint a lámpa a hűtőszekrényben…

A probléma csak az volt, hogy Lottie épp oly kevéssé tudott szigorúan nézni, mint Buttercup ijesztően. Ennek az volt az oka, hogy mindkettőjüknek olyan kedves, barna kutyaszemük volt. Ebben a pillanatban annyira szerettem, hogy majd' megzabáltam őket.

Tehát ez a démonidézés tényleg működött? – Annyira iparkodtam, hogy szemernyi kételkedés vagy gúny se csendüljön ki a hangomból, hogy a kérdésem végül úgy hangzott, mintha pszichoterapeuta lennék egy borzalmas tévéfilmben, és épp próbálnék megértően viselkedni a páciensemmel.

– Kosarazol vagy kézizel?

– Egyik sem. Csak éhes voltam.

– Vagy úgy. – Nevetett, én pedig épp újra át akartam gondolni, milyen pasi is az esetem, hogy azután félresöpörjem, és helyet csináljak a magas, sápadt, kócos, mézszőke hajú és palaszürke szemű, tetovált fiúknak, amikor hozzáfűzte: – De hiszen te a sajtos lány vagy a reptérről! Milyen fajta sajt is volt?

Félelmetes volt arra gondolni, hogy bárki, aki birtokában van egy személyes tárgyamnak, egyszerűen csak úgy betoppanhat valamelyik álmomba. Ez még annál is rosszabb volt, mint ha

valaki beleolvasna az álomnaplómba.

 Letöltés: 

Az álmok első könyve pdf

A következő bejegyzés: Tavi Kata: Sulijegyzetek 1. rész - Nyitótánc