Stephanie Garber: Finale - Caraval 3.rész

 A szeretet az igazi hatalom.

A könyv fülszövege: 

Egy szerelem, amelyért megéri küzdeni.

Egy álom, amelyért megéri meghalni.

Egy befejezés, amelyre megérte várni.

Két hónap telt el a legutóbbi Caraval befejezése óta. Két hónapja, hogy a Fátumok kiszabadultak egy elvarázsolt kártyapakliból, két hónapja, hogy Legend bejelentette igényét a trónra, és két hónapja, hogy Tella rájött: a fiú, akibe beleszeretett valójában nem létezik.

Amikor életek, birodalmak és szívek sorsa múlik rajta, Tellának el kell döntenie, hogy megbízik-e Legendben, vagy régi ellenségeként kezeli. Miután rábukkan egy titokra, amely fenekestül felforgatja az életét, Scarlettnek képessé kell válnia a lehetetlenre. Legendnek pedig meg kell hoznia egy döntést, amely örökre megváltoztathatja.

A Caraval véget ért, de minden idők legnagyobb játéka még csak most kezdődik. Ezúttal nincsenek nézők – csak nyertesek vagy vesztesek.

Kritika/Ajánló: 

Megint csak elérkeztem valaminek a végéhez, ismét egy olyan könyvsorozatot sikerült lezárnom - a Spectacular nélkül - ami nagyon is a szívembe zárta magát. Viszont talán nem sajnálom, hogy csak "nem is olyan régen" bukkantam rá erre a trilógiára; legalább a megjelenése után volt egy kis időm megkímélni magam attól, hogy valami csodának megint vége. Mert számomra igenis hatalmas kedvenc lett, egy olyan sorozatot tudhat magának az írónő, amit egyszerűen vétek nem kézbe venni és elolvasni. Én legalábbis imádtam minden sorát, mindhárom kötetnek. 

Ami a legnagyobb változást okozta, az az, hogy a Caraval maga nem folytatódik, nincs újabb játék. Ez bevallom kicsit bántott is, hiányzott maga a játék. Viszont természetesen így se unatkozhat az olvasó, itt is megjelennek a játékra emlékeztető elemek, varázslatok. És talán még egy kicsit sok is volt. Leszámítva, hogy jó volt az elszabadult Fátumokat kicsit közelebbről megismerni, végig vágytam arra, hogy a srácaink korábbi életéről többet tudjak. 

Kicsit összekapcsolódott a végére a Caraval és a Legendary is, itt ugyanis most váltott betekintést nyerhettünk Tella és Scarlett gondolataiba. Számomra már hiányoztak Scarlett jelenetei. Viszont ha lehet így fogalmazni, Tella részei még így is hangsúlyosabbak voltak, amit személy szerint én annyira nem is bántam. 

Az írásmód természetesen semmit nem változott, Stephanie Garbernek ismét sikerült kiélesítenie az érzékeket. Olvasás közben szinte már a leírt illatokat is magaménak tudhattam, gyönyörködhettem a leírt tájakban és ruhákban, és láthattam az összes varázslatot. Valenda minden helyszíne megjelent előttem, én is ott bolyongtam az utcáin hol Tella, hol pedig Scarlett társaságában. Ismét egy olyan könyv, amit ha a kezedbe veszel, megszűnik a külvilág, és biztos lehetsz abban, hogy fejezetről fejezetre el fog bűvölni. 

De számomra talán Jack karaktere volt az igazi élmény. Elég bonyolult szereplőjévé vált a trilógiának, és talán még inkább titokzatossá. Sokáig nem tudtam eldönteni, hogy a Dante vagy Jack team tagja vagyok-e, talán még most se tudom biztosan - hónapokkal a befejezés után -, de egy biztos: a végső párossal tökéletesen meg voltam elégedve. 

Aztán ott volt Scarlett. Ahogy már az előbbiekben írtam, nem bántam, hogy Tella nagyobb hangsúlyt kapott, ugyanis Scarlett döntéseivel nagyon sokszor nem tudtam egyetérteni és nem tudtam jó szemmel nézni. Persze, értettem, hogy mindez az írónő kis kavarása, de akkor is. Ez a Nicolasos mellékszál elég durván befuccsolt már az elején. És ahelyett, hogy megráztak volna az események, inkább sajnáltam az ebbe fektetett gondolatokat. Ott volt Julian, maga a tökély, már az első kötet óta. Kár volt ezt túlspilázni. 

Ezeket a negatív gondolatokat pedig a lányok közti kötelék rázta helyre. Tetszett, hogy minden egyes nehézség ellenére ez egy biztos pont számukra, és ami talán még fontosabb, hogy erősebb is.

Természetesen nincs Caraval titkok nélkül: ebben a kötetben is megannyi titokra fény derült, sőt, teljesen más megvilágításba helyeződött az egész történet. 

Értékelés: 9/10

Annyira megimádtam a Caraval világát, hogy szívem szerint ki se szállnék belőle, maradnék még pár kötet erejéig. Ameddig csak lehet. Sötét, de emellett varázslatos, veszélyes de annál inkább szerethető karakterekkel. Tényleg imádtam minden oldalát, és ezek után másra sem vágyom, mint még több ilyen könyvre. 

Idézetek a könyvből: 

Olyasvalakit érdemelsz, aki képes szeretni téged, akiért tényleg megéri élni, nem pedig egy halhatatlant, aki csak birtokolni akar.

– Vigyázz magadra, Bíborka!

– Mindig vigyázok.

– Hát nem tudom… […] Egy lány, aki vigyáz magára, nem vallana nekem szerelmet.

– Tévedsz. Szerintem a szívem nálad van a legnagyobb biztonságban.

…ha elfogadom ezt a tétet, meg kell ígérned, hogy senki mást nem zársz ki az álmaimból.

– Miért? […] Panaszkodott valaki?

– Tudom, hogy félsz a szeretettől. Tudom, hogy a múltban fájdalmat okozott, és fegyverként tekintesz rá. A félelmed a szeretettől elpusztít téged, és mindenki mást is, akihez hozzáérsz. És nem leszel tőle erősebb, csak a világ fordul körülötted gyászba.

– Az emberek általában nem távol tartják magukat attól, amit gyűlölnek?

– Néha Jacks a szükséges rossz.

Akkor oldd meg, hogy ne legyen rá szükséged.

A következő bejegyzés: Ali Novak: Életem a Walter fiúkkal