Holly Smale: A lány, aki ragyogni akart - Geek girl 4.rész

Mert néha csak úgy tudunk továbblépni, ha kicsit átírjuk a saját történetünket, ha beleszerkesztünk.

A könyv fülszövege:  

Harriet Manners rengeteg dolgot tud. Például ezeket:

* A vécépapírt a kínaiak találták fel i. sz. 600-ban

* Az üstökös csóvája mindig a Nap felé mutat

* Egy egészséges emberi szív átlagosan hetvenet üt percenként. Akkor is, ha összetörték.

Arról viszont semmit nem tud, hogyan szerezzen barátokat az új osztályban. Vagy hogy mi lehet az oka annak, hogy régi barátai kerülik. Arról pedig végképp fogalma sincs, hogy mit jelent ragyogó, sikeres szupermodellnek lenni. Pedig ő most már végképp azzá vált! Vajon felkészült Harriett arra, hogy végre sztárként éljen, vagy el fog szúrni mindent?

Ajánló/ Kritika: 

Ismét ahhoz a ponthoz érkeztem az életemben - igaz, már elég rég, ha azt nézzük, hogy ez az ajánló mikor készül -, amikor szükségem volt egy kis Geek-timera. És ahhoz képest, hogy anno mennyire a szívemhez nőtt a sorozat, nagyon sok idő eltelt, hogy újra hajlandó legyek a kezembe venni. Pedig tényleg egy nagyszerű sorozatról van szó; nincs olyan oldal szerintem, ahol az ember ne vigyorogna, vagy éppen ne fogná a fejét a mi kis főhősünktől. 

Aki hiába egy óriási zseni; a társadalmi életben egyáltalán nem a legélesebb kés a fiókban, és ezt az írónő is fantasztikusan ábrázolja oldalról oldalra. 

Most pedig, hogy Nat és Tobby kikerültek a képből, Harrriet pedig totál másképp működik, mint egy átlag kamasz; rengeteg új félreértésbe és kalandba keveredik. 

Ami pedig hiányra ad okot: az pedig maga Nick. Jó, persze, a visszaemlékezések során nyilván nem egyszer került elő, de számomra ez mégsem volt az igazi. Ő - is - helyet foglalhatna a legjobb könyves álompasi listán, mert a humora elképesztő, és azt a szeretetet, amellyel Harrietet szereti, egyszerűen csodás róla olvasni. Így számomra elég nagy szomorkodásra adott okot, hogy ilyen kevés alkalommal van "jelen" a történetben. 

Viszont, ha most a szerelem nem is, de a lány fájdalma tényleg átjött olvasás közben. Megértettem a döntését amit hozott, és csodáltam, hogy milyen erős tudott maradni a nehéz pillanatokban is. És hiába a lehetőség az új szerelem felé, én nagyon remélem, hogy amikor majd kezembe veszem a következő részt, akkor azzal szembesülök majd, hogy Harriet és Nick szerelmére még igenis van esély. 

De ne csak a hiányokra tekintsünk rá, hiszen annyi pozitívuma volt ennek a történetnek is! Például az új modellmeló Marokkóban. Talán ezek voltak azok a fejezetek, amelyeken ténylegesen a legjobban szórakoztam, mert az amit Harriet lerendezett sorról sorra a rendezővel, az valami fantasztikus volt.:D

A leírások pedig olyan érzékletesek - természetesen az egész történet alatt -, mintha maga az olvasó is részese lenne az egésznek. Én pedig egyszerűen oda meg vissza vagyok az ennyire jól megírt könyvekért. 

Akikért pedig még szintén oda voltam meg vissza, azok a szülők voltak, Anabell és Richard. Anabell most is kellemes meglepetéseket okozott számomra, rég nem találkoztam ilyen csodás mostohaanyával - sokszor még a valóéletben sem. Richard pedig hozta a szokásos formáját, a legnagyobb gyerek szerepét, úgyhogy bizton állíthatom, hogy ő is sok szórakoztató perccel gazdagított. 

Értékelés: 8,5/10

Idézetek a könyvből: 

A statisztikák szerint az első benyomás általában hét másodperc alatt kialakul (habár én ennél sokkal hamarabb is ki tudom ábrándítani az embereket).

Néhány dolog, ami a Szaharában él:– 500 különböző növényfaj

– 700 emlősfaj

– 90 madárfaj

– 100-féle hüllő

– 200 millió ember

Oké: valószínűleg alaposan lenyomoztak. Nick egész pontosan hat hónapon keresztül próbált engem meggyőzni arról, hogy a középső neve, aminek a rövidítése K, valójában Koala, majd további két hónapon át azt próbálta beadni nekem, hogy a K a Kokabura rövidítése.

Kezdek rájönni, hogy az igazi barátságok nem nagy csinnadrattával érkeznek az életünkbe. Sokszor nagyon lassan, minden felhajtás és csillogás nélkül tűnnek fel, anélkül, hogy fel akarnák hívni magukra a figyelmet.

Azt hittem, ahogy idősödöm, egyre okosabb leszek. Senki nem figyelmeztetett, hogy hülyébb is lehetek.

A következő bejegyzés: Stephanie Garber: Finale