M .J. Arlidge: Ecc, pecc - Helen Grace 1.rész

 … a tett halála az okoskodás…

A könyv fülszövege: 

Ez ​él, az meghal.

Más választás nincs.

A lány félholtan jött ki az erdőből.

A története hihetetlen volt. Mégis igaz.

Minden egyes iszonyú szava.

Pár nap múlva előkerül egy másik kétségbeesett megmenekült – lassan összeáll a séma. Az áldozatokat kettesével rabolják el, és szörnyű választás elé állítják őket: ölsz vagy megölnek.

Az életedet vagy az eszedet veszítenéd el inkább?

Helen Grace felügyelő a démonait legyűrve kapaszkodik fel a csúcsra.

A láthatatlan szörny utáni nyomozás során felmerül, hogy a megoldás kulcsa a túlélőknél – a gyilkos eleven névjegyeinél – lehet.

És hiába jár sikerrel, újabb ártatlanok halnak meg…

Ajánló/Kritika: 

Igaz, hogy hatalmas mázlival - nem úgy, mint Chris Carter sorozatánál -, de sikerült az első résszel kezdenem az olvasást. Bevallom, annyira felkeltette az érdeklődésemet a fülszöveg, hogy az, hogy ez egy sorozat első része csak akkor jutott el az agyamig, amikor nekikezdtem a könyvnek, és megszokásként ezt a Moly.hu-n fel is tüntettem. A könyv pedig egyike lett azon történeteknek, melyek még olvasás után is megmozgatják az ember gondolatait. 

Ami engem teljesen megfogott és elkezdte piszkálni a fantáziám, az a könyv lélektani oldala. Hogy vajon, ha én ilyen helyzetbe kerülnék, akkor hogyan döntenék? És vajon mikor lehet "könnyebb" meghozni ezt a döntést? Egy szerettünk társaságában vagy egy idegenébe? Túl lehetne ezt egyáltalán élni ép ésszel? Eközben pedig maga a történet is teljesen beszippantott, a keresés, ahogy a nyomozók az idővel futják a legnagyobb versenyt, a potenciális lehetőségek, és félrevezetések amelyeket az író olyan jól tud használni, tényleg minden. 

A történetvezetéssel sem volt semmi problémám, végig úgy éreztem magam, mintha egy sorozatot néznék, mindig tudta az író hol kell befejezni egy fejezetet. Az egész történet során feszes volt a tempó, végig tele volt csavarokkal, aztán ha lehet a befejezésnél még nagyobb sebességre kapcsolt és száguldottunk a megoldás felé. Ami biztos, hogy nem az volt amire én számítottam. 

A történetre tekintve fontosnak tartom kiemelni a váltott szemszögeket, ami a hangulatnak, és a cselekménynek. Csak fokozta azt, hogy egy sorozatba érezzem magam azzal, hogy betekintést ad az áldozatok, rendőrök, és minden fontos szereplő fejébe. 

Helen Grace karakterével például nem kimondottan volt gondom, ugyanakkor nem volt egy "mindent bele" típusú nyomozó nő. Sokszor hozott szerintem elhamarkodott döntést ezzel akadályozva a nyomozást. És azt se igazán értettem, hogy a múltjára való tekintettel, hogy választhatták ilyen "neves" rendőrnek. 

De persze minden szereplőről elmondható, hogy megvan a sötét oldala, és egyben a jó is. Mind különböző személyiségek, a maguk démonjaival, de ez is segíti a sztorit abban, hogy igazán kerek legyen. 

Értékelés: 9/10

Az biztos, hogy ilyen izgalmas és idegtépő krimi kevés van a földön. Őrült, szadista, de mégis zseniális. 

Idézetek a könyvből: 

A hétköznapi életben számtalan olyan pillanat van, amikor el kell dönteni, hogy megnyitjuk, vagy eltemetjük magunkat. A szerelemben, a munkában, a családban, a barátokkal egyaránt vannak olyan pillanatok, amikor dönteni kell, hogy megmutatjuk-e a valódi énünket.

Csak óvatosan. Nem szabad elsietni. Ez jelentheti a választóvonalat élet és halál között.

– Nevezd meg. Nevezd meg, hogy mit tettem.

Ezek az emberek eleven hús-vér tanúbizonyságai voltak az ismeretlen elkövető szadizmusának. Mi értelme van ennek az egésznek?

Törékeny dolog a bizalom – nehéz elnyerni, könnyű elveszíteni. Már nem vagyok biztos semmiben.

A következő bejegyzés: J.D. Barker: Az ötödik áldozat