J.D. Barker: Az ötödik áldozat - 4MGY 2.rész

 Mindenki máshogyan birkózik meg a nehézségekkel.

VIGYÁZZ! Ha nem olvastad a sorozat első részét, ez a bejegyzés spoilereket tartalmazhat!

A könyv fülszövege: 

A ​negyedik majom folytatásában egy új sorozatgyilkos járja Chicago utcáit, miközben Sam Porter nyomozó egyre mélyebbre ás a Négy Majom Gyilkos sötét múltjában.

Porter nyomozót és csapatát az FBI eltiltotta a Négy Majom Gyilkos vadászatától. Amikor egy fiatal lány holttestére bukkannak a Jackson park lagúnájának befagyott vizében, a rendőrök pillanatok alatt kiderítik, hogy Ella Reynoldsról van szó, aki három héttel korábban tűnt el. De vajon hogyan került oda? A lagúna vize hónapok óta be van fagyva. Ráadásul nem ez az ügy egyetlen furcsasága. Ella Reynolds egy másik lány ruháit viseli, aki két nappal korábban tűnt el. Miközben a Chicagói Rendőrség nyomozói mindent elkövetnek azért, hogy felderítsék a fordulatokban gazdag ügyet, Porter titokban a Négy Majom Gyilkost üldözi. Pontosan tudja, hogy a legkönnyebben úgy találhat a nyomára, ha megkeresi az anyját. Amikor a kapitány tudomást szerez Porter szabadidős tevékenyéségéről, felfüggeszti a nyomozót, és társainak, Clairnek és Nash-nek egyedül kell megtalálnia az új gyilkost.

Porter megszállottan üldözi a célpontját. Egy szemcsés fotót követ Chicagótól egészen New Orleansig, és közben egy olyan sötét világra bukkan, amely minden képzeletét felülmúlja. Arra is rádöbben, hogy csupán egyetlen olyan hely létezik, amely még egy sorozatgyilkos elméjénél is ijesztőbb: az anyja tudata, aki világra hozta őt.

Ajánló/Kritika: 

Bevallom őszintén rég volt olyan, hogy egy sorozat úgy felkeltette az érdeklődésem, hogy egyből folytatni akarjam, de ez szerencsére pontosan az volt. 

És nem is csalódtam: a történet tovább folytatódik, újabb és újabb kirakós darabokat kapunk a már az előző részben megismert 4MGY gyilkosról, tovább kutakodunk a múltban, viszont kapunk mellé egy másik aggasztó gyilkost is, akit szintén elő kell csalni. 

Az előző részben már felfigyeltem rá, Barker nagyon jól ért a szálak csavargatásához: pont úgy írja meg a történetet, hogy az olvasó ne keveredjen bele a rengeteg szálba, inkább csak egyik fejezetről ugráljon a másikra. És ki kell azt is emelni, hogy mindegyik  történet töredéket a lehető legjobban kezelt; akár Porter nyomozását, akár az elrabolt lányok külön történeteit, Poole az FBI nyomozó pokoljárását, és még sorolhatnám. Emellett pedig, hogy mekkora tehetsége van ahhoz, hogy különböző apró szálakat összekapcsoljon, még rengeteg izgalommal és feszültséggel is meg tudja fűszerezni azokat. 

Az író stílusa továbbra is nagyon tetszik, tetszik ahogyan a különböző szereplőknek más-más hangot ad. - Ezzel számomra csak még olvasmányosabbá tette a kötetet. Közben pedig nincsenek unalmas, üres fejezetek, folyamatosan halad előre a történet, és minden fejezet szinte minden sora közelebb rángat az igazsághoz, és azt hiszem nagyobb a súlyuk is, mint az első részben.

Persze csavar most is akad bőven. A regény vége például nem csak hogy nyitott - akárcsak az első részben -, de olyan durva csavarokkal zárt, amikre még őszintén a legvadabb álmaimban sem gondolnék. Viszont az is biztos, hogy már érezni lehet a történet végén azt is, hogy igencsak közeledik az igazság, bármilyen homályos is az.

- Bevallom miután befejeztem a könyvet, nagyon frusztráltnak éreztem magam, amiatt, hogy több kérdéssel zártam, mint amivel kezdtem, így igazából ugrottam is a trilógia befejező kötetére. 

Barker azt hiszem a borzongás szintjének eltalálásában is jeleskedett - legalábbis nálam fixen. Durva, viszont azt kell, hogy mondjam, hogy az előző kötet durvább volt, sokkal horrorisztikusabb, míg ebben a részben számomra a krimi vonal volt az erősebb, és a meghatározóbb. 

Viszont! Ami számomra kicsit hiányos volt, az Bishop karaktere. Ugyanis míg az első rész sokkal jobban rá állt arra, hogy belőle is egy szimpatikus karaktert formáljon, addig ebben a részben számomra kevésbé érthető, és érdesebb figurává változott. Mindez szinte 0 átvezetéssel. Nem volt már semmi rafináltság benne, egyik percről - vagy most inkább fejezetről - a másikra mondhatni számomra eltűnt belőle. Miközben ott volt egy másik gyilkos is, aki sokkal klasszikusabb és egyszerűbb volt; belőle a zsenialitás és az egyediség igazán hiányzott. 

Értékelés: 9.5/10
Már elolvasva a harmadik rész, nem kellett sokat habozni vele.:) 

Idézetek a könyvből: 

– Az emberek többsége a családnevét vagy az utcája nevét használja, ami elég ostoba dolog. Miért árulják el a rosszfiúknak, hogy melyik házhoz tartozik a Wi-Fi? Ez egy kicsit olyan, mintha valaki ráragasztaná a címét a lakáskulcsára – mondta Kloz.

Ha az ember más szemszögből nézi a dolgokat, akkor néha előfordul, hogy megpillant valamit a szeme sarkából.

A fájdalomtól kitisztulnak az ember gondolatai. Ha megfelelően használod a fájdalmadat, jobban tudsz összpontosítani.

– Ha egy szexi női főszereplő lennék, te pedig Tom Cruise, akkor most következne az a rész, amikor megpróbálsz megcsókolni.

– Nem foglak megcsókolni, Kloz.

– Nem is hagynám.

– Elmagyarázná azoknak is, akik nem vettek részt a lékvágó tanfolyamon?

A következő bejegyzés: J.D. Barker: A hatodik éjszaka