E.L. James: A sötét ötven árnyalata - Árnyalat 2.rész

 Az én Ötvenem, az én emberem.

A könyv fülszövege: 

A gyönyörű fiatal milliárdos, Christian Grey egyedi ízlésétől és sötét titkaitól elbátortalanodva Anastasia Steele kilép a kapcsolatból, és beindítja karrierjét a seattle-i könyvkiadónál.

De a Christian iránt táplált vágy még mindig jelen van minden egyes ébredésénél, és amikor a férfi egy új megállapodást ajánl fel, Anastasia képtelen ellenállni.

Újra lángra lobban perzselően érzéki viszonyuk, és Anastasia egyre többet tud meg sérült és megszállott „Ötven árnyalatának” szívszaggató múltjáról.

Míg Christian belső démonaival harcol, Anastasiának szembe kell néznie a férfi korábbi partnerei iránt érzett dühével és féltékenységével, és meg kell hoznia élete legfontosabb döntését.

Ajánló/Kritika: 

Szerintem évek teltek már el azóta, hogy kezembe vettem az Árnyalat legelső részét, a film pedig - hiába a sok hiba - az egyik kedvencem, így nem volt kérdés, hogy egyszer folytatni fogom könyv formájában is. 

Mivel a filmet már nem egyszer láttam, és ki is merem jelenteni, hogy a kedvenc részem a sorozatból, nyilvánvalóan kíváncsi voltam, hogy vajon könyv formájában milyen. És talán könyv formájában is ez lesz majd a top. - Hacsak a harmadik nem üti ki.:)

Az első könyv függővége miatt - hiába, szeretem magam kínozni, ugyanis az első rész engem egyáltalán nem vett meg - kíváncsian vártam, hogy vajon ebből mi fog kisülni, és némileg csalódást keltő volt, hogy a dolgok ilyen hamar elsimultak, akkor is, ha nem bánom, hogy nem kellett olyan sokáig szenvedniük. De nem panaszkodom, őszintén örültem ennek az új felállásnak. Nyilván, valahol az első részben is érdekveszítő az alá-fölérendeltségi dolog, és borzongatóan furcsa, ezzel együtt viszont mégis azt hiszem, hogy a történet sokkal erősebb ebben a részben. És ezerszer jobban is tetszett. 

Személy szerint nekem nagyon tetszett, hogy Ana sokkal jobban kiáll magáért, mint az előző részben, és még ha nem is mindig jött össze, azt gondolom hatalmas fejlődésen ment át a történet végére, és párosként is lassan úgy ahogy sikerült összecsiszolódniuk. A konfliktusok továbbra is jelen vannak, dehát melyik kapcsolatban nincsenek? Ők pedig mindig engednek egymás kedvéért. Akárhogy is, ez lenne a sikeres kapcsolat alapja, ők pedig végre rátértek erre az útra. 

És egyébként, szerintem a sorozat sikere is valahol ebben rejlik. Nem az őrjítő szexjelenetekben - bár valljuk be, a nők sem zárkóznak el az ilyesmitől, csupán kevésbé reklámozzák -, hanem a szereplőkben végbe menő változásokban. Leginkább Christianban. Persze megjelenik a régi klisé, miszerint a nők azt szeretik, ha érezhetik, hogy jobbá tették egy férfi életét. vagy magát a férfit. Bár attól még a vágyak nem fognak változni, de hát a trilógia is a fantáziálásról szól.:) 

Azt hiszem, sőt inkább ki is jelentem: Ana és Christian történetének rengeteg kulcspontja ebben a részben bontakozik ki. Nem spoilerezek, mert biztos van, akinek ez a történet kimaradt. Viszont a filmmel szemben, többször meglepődtem, ugyanis sokkal több felszültséggel teli pillanatot okozott, mint vártam.  - és nem (csak) szexuálisan. 

Ebben a részben számomra a humor is jobban átjött. Igaz, a könyv temérdek - néhol már unalmas, akkora mennyiségű - szexjelenetet tartalmaz, de azt meg kell hagyni, hogy számos párbeszéd és e-mail váltás kifejezetten vicces volt.

A történetben felmerülő bűnügyi szál is nagyon tetszett - most már elmondható, hogy jobban megfogott, mint az első rész. Igaz, nem valami meglepő, és fordulatosnak se mondható, de legalább ezzel is több, mint az előző rész. 

De persze ne gondoljátok, hogy meg is vett a könyv kilóra. Ugyanis nem lett hibátlan a második része sem.

A megfogalmazás ismét nem a legválasztékosabb, a belső istennőzés pedig már a könyv végére szinte kikészített. Az előbb említett bűnügyi szál - hiába tetszett, hogy feldobták vele - sem a legerősebb, de ez még betudható annak, hogy nem ez a könyv fókusza. 

Ami pedig a fordítást illeti...őszintén, azzal sem vagyok a legelégedettebb. Rengeteg helyen erőltetettnek éreztem a kifejezéseket, szinte bele se illettek a szövegbe, és emellett néhol úgy tűnt, hogy a fordítók kissé képzavarban élnek. 

Értékelés: 7/10

Nem lesz a kedvenc könyvem azt meg kell hagyni, annak ellenére sem, hogy a filmet mennyire szeretem, de plusz pont, hogy az első résszel szemben sokkal jobban tetszett. Remélem a harmadik részben már nem lesz ennyi kivetni való.:) 

Idézetek a könyvből: 

Olyan sötét helyekre visz magával, amelyekről nem is tudtam, hogy léteznek, együtt pedig ragyogó fénnyel tölthetjük meg mindet.

A szívem repes, de sajog is a szenvedése láttán. Viszont tudom, hogy ebben a pillanatban a szívem elég nagy mindkettőnknek.

– Nem gondolod, hogy egy icipicit túlféltesz?

– De. Teljes tudatában vagyok, hogy így fest a dolog.

– Mikor érted meg végre azzal a vastag koponyáddal, hogy szeretnek?

– Mit művelsz? – kérdezi dühösen.

– Én? Te mit művelsz?

– Itt nem parkolhatsz.

– Tudom.

– Akkor miért álltál le?

– Mert elegem van abból, hogy parancsokat vakkantasz. Vagy vezetsz, vagy pofa be, ha én vezetek!

A következő bejegyzés: Chris Carter: Egy gonosz elme