Egyszer azt mondta, a történetek halhatatlanná teszik az embert, ha van, aki meghallgatja őket.
A könyv fülszövege:
ADAM SILVERA gyönyörűen szívszaggató regénye fiatalok százezreit érintette meg. A TikTokon több mint 74 millió bejegyzés szól erről a könyvről, valamint a The New York Times sikerlistáján is bérelt helye van.
„Mi, a Végső Barát Zrt. csapata, borzasztóan sajnáljuk, hogy elveszítünk. Őszinte részvétünk mindazoknak, akik szerettek, és azoknak, akik már sosem ismerhetnek meg téged. Reméljük, ma értékes, új barátra lelsz, és vele töltöd végső óráidat.”
Szeptember 5-én, kicsivel éjfél után a Halál-Hírek felhívja Mateo Torrezt és Rufus Emeteriót. Rossz hírei vannak számukra: még aznap meghalnak. Mateo és Rufus nem ismerik egymást, és más-más okokból ugyan, de mindketten szeretnének egy új barátot találni a Végnapjukon. A jó hír: erre is létezik egy alkalmazás, a neve: Végső Barát. Rufus és Mateo ennek segítségével akarnak találkozni, hogy együtt még egy utolsó, nagyszerű kalandban legyen részük – egyetlen nap alatt akarnak leélni egy egész életet.
Adam Silvera bemutatkozó regényét a New York Times komoly, érzékeny műként jellemezte, most pedig itt az elismert író újabb virtuóz alkotása, a felemelő és megsemmisítő, elbűvölő és megragadó Mindketten meghalnak a végén. Ez a történet emlékeztet rá, hogy halál nélkül nincs élet, veszteség nélkül nincs szeretet – és egyetlen nap alatt is megváltoztathatjuk az egész világunkat.
„Üdvözlöm!
A Halál-Hírektől telefonálok.
Sajnálattal jelzem, hogy az elkövetkező huszonnégy óra során az Ön élete korai véget ér. A Halál-Hírek teljes csapata nevében, kérem, fogadja mély együttérzésünket. Ez az utolsó napja, használja ki minden percét, rendben?”
Ajánló/Kritika:
Ismét egy könyv amellyel évek óta szemeztem, és nem csak a könyvesboltok polcain, de szinte az összes létező közösségi oldalon. Egy regényt se olvastam még az írótól, így kíváncsian vártam, hogy mire számíthatok majd, főleg, hogy ekkora siker övezi még két év után is.
És már az alapsztori is eléggé magával ragadott, és felkeltette az érdeklődésemet.
A történet a közeli jövőben játszódik, ahol telefonon értesítenek, hogy aznap meg fogsz halni. Viszont nem mondják el mi lesz a halálod oka, és mikor fog bekövetkezni, de az biztos, hogy nem fogod megúszni.
Így miközben olvastam, akarva akaratlanul is belegondoltam abba. hogy milyen jó - vagy inkább rossz? - lehet egy olyan világban élni, ahol előre szólnak, hogy ez az utolsó napod. Őszintén nem igazán tudtam döntést hozni a kérdésben, hogy vajon én mennyire preferálnék egy ilyen életet. Persze, nyilván nehéz lehet megkapni azt a bizonyos hívást, de a másik oldalról talán még rosszabb, ha valamit lezáratlanul hagyunk magunk mögött. Így viszont mégis lenne lehetőség a lezárásra és mindent elrendezni, cserébe akkor is ott van a mi van, ha? Ha meghalsz mielőtt megtehetted volna, ha nem élsz eléggé?
Silvera pedig tök jól bemutatta, hogy ennek a változásnak milyen hatása van a világra, hogyan reagálnak az emberek, miként alkult át a szórakoztatóipar, és mit éreznek az emberek, akik tudják, hogy itt a vég, na és a családtagok, és a szeretteik.
Na de térjünk rá a szereplőinkre is egy kicsit!
Mateo egy kicsit - talán túlságosan is - zárkózott srác, akinek az apukája kómában van, az anyukája pedig születésekor meghalt. Ő az a srác, aki szívesebben van otthon könyvek közt, mint az emberek közt. Viszont az utolsó napján élni akar. A srác fejlődését, és személyiségének változását egyszerűen imádtam, szinte felemelő volt olvasni, hogy egy ilyen zárkózott srác hogyan kalandozik és válik igazán boldoggá - még akkor is, ha ez az utolsó napja. Talán a két srác közül ő az akivel azonosulni tudtam.
Rufus - a történet másik főhőse - a történet laza és menő sráca, ő az akinek jó beszólásai vannak, egyenes karakter, ami a szívén az a száján, de persze neki is megvannak a titkai és az érzékeny oldala. Nevelőszülőknél él, és igen mély barátság köti őt az ott élő Plútókhoz - így nevezték el a bandájukat -, akiket én is iszonyúan megkedveltem.
Viszont ha választanom kéne, hogy ki az a mellékszereplő, akit a legjobban megszerettem, magasan Lídia karaktere nyerne. Egyszerűen meghasadt a szívem a lányért, és nem csak azért, mert már annyi veszteség érte őt.
Összeköttetésként a szereplők közt pedig csak annyi, hogy számomra igazán jól esett, hogy senki sem depisen kezeli a halálukat, hanem sokkal inkább arra helyezték a hangsúlyt, hogy mindenki élvezze ki utolsó óráit, és éljenek.
És a romantika? Nos hát, Rufusról hamar kiderül, hogy biszexuális, és mivel nincs könyv egy csepp romantika nélkül, Mateo is hamar felfigyel a srácra. A szerelmük elég rapid, hiszen csak egy napra szól, de végső soron elég jól összepasszoltak, és édesek voltak együtt. Nagyon jó lett volna, ha hamarabb megismerhetik egymást és valami boldogabb sors jut nekik. De ez a könyv ilyen, és már annak is örültem, hogy ez a boldogság legalább kijutott nekik az utolsó napjukon.
Értékelés: 8/10
Most már én is értem mire ez a nagy hype a könyv körül. Nem árul zsákbamacskát, mindketten meghalnak a végén, de közben öröm volt nézni, ahogyan Rufus és Mateo is átlépi a határaikat, és új kalandokba keverednek. pont úgy, mintha nem lenne holnap.
És ha valamit megtanított ez a könyv, az az, hogy fontos, hogy úgy éljünk mintha ez lenne az utolsó napunk.
Idézetek a könyvből:
Nem tudom megmondani, hogyan bírod majd ki nélkülem. Nem tudom megmondani, hogyan gyászolj. Nem tudlak meggyőzni, hogy ne legyen bűntudatod, ha elfelejted a halálom évfordulóját, vagy ha rádöbbensz, hogy napok, hetek vagy hónapok teltek el anélkül, hogy eszedbe jutottam volna.
A lehető leghosszabbra nyújtjuk ezt a napot, mintha mi lennénk a nyári napforduló.
Mindig hatalmas rajongója voltam a reggeleknek….a mai napra talán egyetlen hosszú reggelként kéne tekintenem. Fel kell ébrednem, el kell kezdenem a napom.
– Anyu, odafönt majd rátalálok a szerelemre, ha itt nem volt lehetőségem rátalálni?
A Halál-Híreknél a munkával ökörködni, hát, gyilkos dolog.
A következő bejegyzés: E. L. James: A sötét ötven árnyalata
Megjegyzések
Megjegyzés küldése