A versenyhelyzetnél semmi sem hozza ki férfiból a legrosszabbat….
A könyv fülszövege:
1814 is eseménydús szezonnak ígérkezik, de e sorok írójának véleménye szerint ez nem igaz Anthony Bridgertonra, London legkívántabb agglegényére, aki ez idáig semmi jelét nem mutatta házasulási szándékának. És az igazat megvallva, miért is mutatná? Nála jobban senki nem játssza a tökéletes élvhajhászt.
Lady Whistledown társasági lapja, 1814. április
De a pletykalap szerzője ezúttal téved. Anthony Bridgerton nemcsak hogy elszánta magát a nősülésre, de már ki is választotta magának a feleségjelöltet. Az egyetlen akadály a hölgy nővére, Kate Sheffield, a legalkalmatlankodóbb nőszemély, aki valaha londoni bálterembe tette a lábát. A tüzes intrikus megőrjíti Anthonyt elszántságával, hogy megakadályozza a házasságot. De amikor Anthony Bridgerton éjszakánként lehunyja a szemét, Kate igen erotikus álmokban jelenik meg neki. A közvélekedéssel ellentétben Kate biztosra veszi, hogy nem a megjavult szoknyavadászokból lesz a legjobb férj; Anthony Bridgerton pedig a legnagyobb élvhajhász. Kate elszántan védelmezi a férfitól húgát, de fél, hogy éppen az ő szíve sebezhető. Amikor Anthony ajka az ajkához ér, hirtelen attól tart, ő maga sem képes ellenállni ennek a megvetendő élvhajhásznak.
Ajánló/Kritika:
Nyájas Olvasók... visszatértem. Tudom elég régen volt már bejegyzés, és még egy darabig így is fog maradni, ugyanis őszintén szólva, semmi időm nincs olvasni, így nem kicsit el vagyok maradva a könyveimmel és ajánlóimmal.
De ami késik, nem múlik. Most, hogy megjelent a Bridgerton család 3.évadának első fele, azt hiszem ideje ajánlók terén is visszatérnie a sorozatnak. Anno a Bridgerton láz engem is elkapott, a második évaddal pedig csak folytatódott.
Nagyon megtetszett Anthony és Kate története, hogy muszáj volt megkaparintanom könyv formájában is a történetet. - Igaz, ismét csak a jobb később, mint soha elvet követve.
Már A herceg és én is nagyon tetszett, de ez a második rész számomra jóval felülírta, viszont, ha a sorozattal kell összehasonlítanom, akkor bizony azt kell mondanom, hogy kivételes alkalom, de az adaptáció jobban levett a lábamról anno. De ettől függetlenül is nagy kedvencemmé vált a kötet.
Valószínű, ha hamarabb olvasom a könyvet sokkal jobban idegesített volna az a sok különbség - ugyanis van egy pár -, de így csak beletörődően elfogadtam. Egyedül a történet fő váza maradt változatlan, de ezen kívül szinte minden átírásra került a sorozatban.
De térjünk rá a könyvre, ugyanis most az a lényeg. Mint könyv, sose gondoltam, hogy ilyen jól fogok szórakozni egy történelmi romantikuson, de Julia Quinn megmutatta, hogy de, ez igenis lehetséges.
Mint már korábban említettem, a főszereplőnk ezúttal Anthony Bridgerton, akinek meglepő elhatározása, hogy ebben a szezonban feleséget talál, ki is szúrja a szezon gyémántját, Edwinát, ám a lány csak akkor megy férjhez, ha a nővére is áldását adja rá. Itt jön pedig a fordulat, Kate nem bízik a férfiben.
Őszintén - és most muszáj visszacsatolnom a sorozathoz -, már az adaptáció során tartottam, hogy ebből az érdekes történetből csupán csak egy elcsépelt szerelmi háromszög lesz. És még a Netflix erre rápörgött, szerencsére a könyv sokkal finomabban kezelte.
De visszatérve, Kate nem csak, hogy nem bízik a férfiben, még tetszik is neki. És ez persze kölcsönös. Ebből persze simán kikövetkeztethető, hogy bonyodalom jött bonyodalom hátán, de annyi, hogy tényleg volt már okunk a félelemre, hogy ezek ketten sosem találnak egymásra.
Jó volt kicsit közelebbről megismerni egy másik Bridgertont, igaz, elég parádés felvezetést kapott apja halálának szálán, hogy miért is nem akar szerelemből nősülni, és miért tart a szerelemtől. De még ennek ellenére is teljesen megértettem őt és átéreztem a félelmeit és gondolatait. Emellett jó volt látni, hogy mennyire odaadó a családjával szembe, milyen kötelezettségei vannak és mit jelent valójában vikomtnak lenni. Őszintén teljesen levett Anthony karaktere a lábamról.
Kate és Edwina testvéri kapcsolata szintén nagy kedvencemmé vált a történet során. Mindenki Edwina szépségéről szónokol, és mindenki érte van oda, Quinn pedig olyan szépen megmutatta ezt Kate szemszögéből, hogy milyen is lehet valakinek az árnyékában élni. És a folyamatos megjegyzések mellett én azon se csodálkoztam volna ha Kate megutálja a testvérét. Viszont nem, ő inkább mindenkinél jobban szerette, és Edwina karaktere tényleg egy szeretetreméltó karakter.
A lány - Kate - kapcsán előkerült egy másik érdekes téma is, ugyanis neki más az anyukája. Viszont szerintem az írónő tök jól boncolgatta, hogy miként változott a kapcsolata nevelőanyjával, akivel bár anya-lányaként szeretik egymást, sikerült mindent tisztázni. Annyi megható és édes jelenet köszönhető a két nőnek, és olvasóként, számomra rengeteget jelentett, ahogy megmutatták, hogy az évtizedes sérelmeket lehet kezelni a megfelelő kommunikációval.
De, hogy milyen volt a két főszereplő románca? Elképesztő. Az idei olvasmányaim egyik top románca. Anthony igazi úriember, mellette szexi is, és ha ez nem elég, ismét mosolyogtam olvasás közben. Mert még ezt is képesek voltak elérni. Szinte az összes közös jelenetüket imádtam, amikben Newton, a kutyus is szerepelt, azok viszont vittek mindent. :) Annyira erős volt a kémia kettejük közt minden jelenetben, hogy lehetetlenség lenne kedvencet választani. Mind tele volt klassz szóváltásokkal és pikáns vitákkal, egyszerűen remekül szórakoztam az egész könyv során.
Értékelés: 9/10
Idézetek a könyvből:
[…] …tudom, hogy gyakran azokkal a legnehezebb megosztani félelmeinket, akiket a legjobban szeretünk.
Minden nap szebb és teljesebb, mint az előző, és minden nap jobban és jobban, és még jobban…
Lehetséges egyetlen nap alatt újra és újra beleszeretni egy emberbe, és egyre jobban szeretni?
A sármos férfi szórakoztató, a szép férfi természetesen becses látvány, de a becsületes férfi… ó, kedves olvasó, a kisasszonyok kitüntető figyelmére csak a becsületes férfi érdemes.
A férfiak ellentmondásos teremtmények. Szívük és fejük sosincs összhangban. És mivel jól tudják ezt a nők, cselekedeteiket általaban teljesen más szempontból értékelik.
Az ember olyan, mint a jó bor. Ha az elején nem egészen jó, a korral egyre jobb lesz.
A következő bejegyzés: Chris Carter: A nyomozó
Megjegyzések
Megjegyzés küldése