Szophoklész is lehetett volna ilyen vicces…
A könyv fülszövege:
Török Luca meg van győződve arról, hogy semmit sem tud a szerelemről. Korábban sosem csókolózott. Nem volt egy fiúja sem. Aztán jött Konrád. Konrád, aki Bokasérült lánynak nevezi, aki Túró Rudit vett neki, amikor letört volt, aki segített, amikor meghúzta a bokáját edzés közben, és akivel minden elsőt megtapasztalhat.
Luca azonban hamarosan szembesülni kénytelen a ténnyel, hogy egy párkapcsolatban sokkal több a kihívás, mint gondolta. Vajon normális a féltékenység? Miért ilyen nehéz őszintén kommunikálni? Kell ünnepelni a Valentin-napot és a hónapfordulókat? És miért van ennyi kérdés?
Közben a Kosársuliban továbbra is zajlik az élet, indul a második félév. Megkezdődnek a bajnokság mérkőzései, egyre több az edzés, egyre nagyobb a nyomás. És mintha Konrád újabban furcsán viselkedne.
Vajon Luca képes lesz egyszerre a pályán és élete első párkapcsolatában is helytállni?
Ajánló/Kritika:
Kevés olyan magyar szerző van akit szeretek, de Kollár Betti közéjük tartozik. Ő is olyan író számomra, akinek tudom, hogy ha a könyvét a kezembe veszem nem fogok csalódni.
Igaz, elég kevés könyvét olvastam, de a Kosársuli pont köztük van, így nem volt kérdés, hogy miután megjelent a folytatás én is beszereztem belőle egy példányt.
Luca története ott folytatódik, ahol az előző részben abbamaradt, így azt mondanám, hogy csak azok kezdjenek bele ebbe a könyvbe, akik már olvasták az előző részt.
A sztori továbbra is Luca és a csapattársai körül forog, a sok edzés és tanóra világában, az ügyes-bajos napokkal és a megszokott tini problémákkal. Immáron pedig friss szerelmes párként követhetjük a Konráddal való kapcsolatát.
Ők ketten tipikus tinédzser szerelmet élnek meg; nehezen tudnak bármi másra koncentrálni, ha az nem a másikkal kapcsolatos. De persze, mint minden jónak, egyszer ennek is vége szakad; és, mint egy kapcsolatban egyszer fent, máskor lent van a hangulat. - Személy szerint örültem, hogy az írónő így alakítgatja ezt a szálat, és minél valóságosabbnak próbálja beállítani azt, ahelyett, hogy a rózsaszínködbe burkolózna. Engem is kíváncsivá tett, hogy vajon ilyen fiatalon ki lehet-e bírni a kapcsolat próbatételeit; egyáltalán bíznak-e egymásban annyira, hogy megpróbálják? És vajon mi a baja Konrádnak?
Igen, Konráddal történt valami, egyre kimerültebb az iskolában, csak a kosár lebeg a szeme előtt. Ez pedig azt gondolom egy igen fontos szála a történetnek az előbbi indokok miatt.
Másik hatalmas kérdése a regénynek, hogy vajon a csapatmunkában létezik-e az egyén akarata, vagy csak az visz előrébb, ha mindenki ugyanazt az utat járja?
A regény számos oldalról próbálja bemutatni, hogy milyen is a csapatmunka; akár a jó, akár a rossz. De azt gondolom, biztosan egy jó példa minden szempontból ez a történet.
De persze a sok kérdés mellett a humor sem maradhatott el. A Kosársulira jellemző viccekkel és beszólásokkal gazdagította Betti a történetet, így bőven akadt indok a mosolygásra is.
De kicsit kanyarodjunk vissza a tini szálra, mert úgy érzem ezt muszáj kiírnom magamból: én is voltam olyan korban amikor szinte mindent drámaian fogtam fel, és minden alkalommal megéltem az adott korhoz járó hullámvölgyeket. Viszont azt gondolom Lucának itt már kijárna a drámakirálynő cím. Elképesztő, hogy mennyire döntésképtelen karakterré vált az első részhez képest. És muszáj voltam egyetérteni azzal a szereplővel, aki őszintén megmondta a lánynak. hogy túlságosan hozzá van szokva ahhoz, hogy minden és mindenki körülötte forog.
Ennek fényében pedig kicsit nehezebben ment az olvasás, viszont a sok kérdés azért kíváncsivá tett, érdekelt mi lesz a történet vége.
Értékelés: 8/10
Kicsit csalódottnak érzem magam amiért ennyire vártam, és Luca karaktere ennyire elvette néhol a kedvem az olvasásától, és emiatt nem volt felhőtlen olvasási élmény. Viszont ezt leszámítva élveztem, rengetegszer mosolyogtam és érdekelt mi lesz Konráddal.
Idézetek a könyvből:
-Á, kétszer nem mondom ugyanazt a hülyeséget – legyintek. – De az simán benne van a pakliban, hogy a plebejust plébánosnak mondom, vagy a praetort protektornak.
Szóval, Kaszás megkérdezte, hogy mik azok a poliszok, erre én: hát a rendőrség, mi más?
„Nem éppen arra a poliszra gondoltam" – felelte erre Kaszás bozontos szakálla mögött dünnyögve.
-Mit vársz tőlem, Bokasérült lány, mit tegyek? – sóhajt mélyen a szemembe nézve, és akkor, abban a pillanatban valahogy olyan érzés, hogy akármit is mondanék, megtenné a kedvemért.
Kit izgat, hányas irodalomból vagy bioszból, ha annyira figyelmes, hogy Túró Rudit szerez nekem, amikor letört vagyok?
– A való világban az emberek gondokkal küzdenek, és konfliktusaik vannak egymással.
A következő bejegyzés: Madeline Miller: Akhilleusz dala
Megjegyzések
Megjegyzés küldése