Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak 1.rész - A villámtolvaj - Félvér Tábor Krónikák 1. rész

– HÉ! – üvöltöttem a szörny felé rohanva. – Hét, te idióta marhafasírt! Sajtburger!

A könyv fülszövege: 

A tizenkét éves Percy Jacksont eltanácsolják az iskolából. Megint.

Bármennyire igyekszik, úgy tűnik, képtelen távol tartani magától a bajt. De tényleg szó nélkül végig kell néznie, ahogy egy kötekedő kölyök molesztálja a legjobb barátját? Tényleg nem szabad megvédenie magát az algebratanárnővel szemben, amikor az szörnyeteggé változik és meg akarja ölni?

Természetesen senki nem hisz Percynek a szörny-incidenssel kapcsolatban; abban sem biztos, hogy magának hisz. Egészen addig, míg a Minótaurusz be nem kergeti a nyári táborba.

Hirtelen mitikus lények járkálnak ki-be a lakokba és Percy görög mitológia könyve megelevenedik. Rájön, hogy az olimposzi istenek a huszonegyedik században is élnek. Sőt, ami ennél is rosszabb, felbosszantotta őket: Zeusz villámát ellopták, és Percy az első számú gyanúsított.

Percynek mindössze tíz napja van arra, hogy megtalálja és visszaadja a Zeusztól ellopott holmit, és békét teremtsen a háborúságban álló Olimposzon.

Ajánló/Kritika: 

Így december közepén, Karácsony tájékán - itt megjegyezném, hogy előre is Boldog Karácsonyt kívánok az  olvasóimnak! - azt hiszem igazán érdemes visszagondolni a nyári táborokra és kalandokra, és egy könyv keretén belül csatlakozni egy másik táborhoz, amely a Félvér Tábor nevet viseli. 

Ismét egy olyan könyvről beszélünk amelyet hamarabb láttam filmben, minthogy elolvastam volna. De mivel ez se most történt, így az elején teljességgel újdonságként hatott rám a történet, de ahogy haladtam előrébb úgy ugrottak a szemem elé a filmes jelenetek, és a karakterek többségét is a film szerint képzeltem el, így hát természetesen elkerülhetetlenné vált, hogy hasonlítgassam a kettőt. De mégis baromira élveztem az egészet! 

Igaz, egyszer sem olvastam még az írótól, így fogalmam sem volt, hogy mire számítsak, de természetesen nem csalódtam. Nagyon szórakoztató volt végig az egész történet, és elképesztően gyorsan tudtam vele haladni. És persze magamra vessek, hogy ismét előbb láttam a filmet, minthogy olvastam volna -, ugyanis ilyen az én szerencsém -, az áruló kiléte sajnos pont megmaradt bennem, így kicsit kevésbé volt szórakoztató a srácokkal együtt kíváncsiskodni és ötletelni azon, hogy ki lehet az, viszont legalább tök jól megfigyelhettem a rá utaló jeleket, és a fordulatokat amikor már érezhető volt, hogy itt bizony gond lesz. 

Az egyik fontos dolog ami nagyon tetszett a könyvben, az a Rick által megalkotott világ, ugyanis már kisiskolásként rendkívül odavoltam a görög mitológiáért, a középiskoláról nem is beszélve. Az író pedig tök jól felépítette ezt az egészet, tetszett a megindoklás, hogy miért vannak még ma is görög istenek, és miért pont Amerikában élnek, nagyon tetszett maga a tábor ötlete és maga a tábor filozófiája. Az istenek karaktere is szerintem elképesztően sikerült, mindenki szépen kidolgozott személyiséget kapott, de talán a legjobban Hádészé tetszett, viszont a Zeusz és Percy közti első találkozás jelenete is az egyik kedvencemmé vált. 

Az istenek mellett pedig természeten a többi karakter is eszméletlen jól ki lett dolgozva. Nagyon nagyon szerethetőek a szereplők, a negatív tulajdonságokkal felruházott alakoknál pedig teljességgel érezhető, hogy miért ez a döntés született meg az író fejében, és miért ilyenek amilyenek. 

A három főszereplőt pedig szerintem lehetetlenség nem imádni. Ott van Percy, akinek a dumái oltáriak, egyszerűen imádom a srác megszólalásait, és az anyjával való kapcsolata is annyira szerethető volt és szívfacsaró, hogy hű, nagyon átjött. Annabeth karaktere is hatalmas ész, nagyon szimpatikus lány. bár nála sokkal inkább a szívem szakadt meg a háttér sztorija miatt, főleg amikor kiderült miért olyan az apjával való kapcsolata, amilyen. Ami pedig Grovert illeti, hát rá se tudok más mondani, csak annyit, hogy neki is óriási dumái vannak, óriási milyen humoros tud lenni egy szatír. :D

És hát ha már ennyit emlegettem, szerintem a kötet egy másik hatalmas erőssége a humor. Úgy látom az író ebben remekel a leginkább, hiszen még a leghúzósabb, legmelegebb, leglegleg szituációkat is képes volt feldobni valamilyen vicces beszólással.

De ha mégiscsak bele szeretnék kötni a könyvbe, akkor az egyértelműen az információ adagolás. Nem tudom ti, hogy vagytok vele - persze aki olvasta, aki pedig még nem majd csak később tud nyilatkozni -, de engem nagyon zavart, hogy nem mondták el egyből, az első adandó alkalommal Percynek, hogy ki és mi is ő valójában, és, hogy a táborban is magyarázkodás helyett inkább elküldték aludni. Közben pedig mindent eltitkolnak előle, még az út során is. Aztán persze Percy sok mindent összerakott egyedül is, ami engem volt, hogy helyenként azért meglepett és hát nem mindig csak jó irányba. 

Értékelés: 9/10

Az biztos, hogy alig várom, hogy megkaparintsam a következő részét. Teljesen megértem miért szeretik az emberek ennyire ezt a könyvsorozatot. Elképesztő! 

Idézetek a könyvből: 

Ha azért olvasod ezt a könyvet, mert azt gyanítod, hogy te is félvér vagy, azt ajánlom, most csukd be, és ne is olvasd tovább! Bármit is hazudott a születésedről az anyukád vagy apukád, hidd el nekik, és próbálj meg normális életet élni!

– Ön tehát Dionüszosz – mondtam. – A bor istene.

Mr. D szeme fennakadt.

– Mit mondanak mostanában, Grover? Mondják még a gyerekeknek, hogy szép volt, okos vagy?

– I… igen, Mr. D.

– Akkor: szép volt, Percy Jackson. Talán azt hitted Aphrodité?

Grover is kapcsolt, és rögvest adott egy jó tanácsot is: – Vigyázzatok!

– Mert nem vagyok normális – bólintottam csüggedten.

– Ezt úgy mondod, mintha az valami rossz lenne, Percy.

Újabb tétel a hiányosságaim listáján: nem rendelkezem az infravörös tartományban való látás különleges képességével.

A következő bejegyzés: Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi