Papp Dóra: Bolyongó
A Nornák adták, a Nornák elvették.
A könyv fülszövege:
Szepes Norbert szeptemberben új esélyt kap a helyi hatosztályos gimnázium egyik végzős osztályában. De nem egyszerű a beilleszkedés. Tetoválásai láttán többen összesúgnak a háta mögött, mások őrültnek tartják különös szokásai miatt. És persze fontos kérdés, hogy mit szól hozzá az osztály legmenőbb rockere, nem beszélve az éles szemű Farkas Míráról, aki olyan gyanakvón néz rá, mintha küldetésének tekintené, hogy minél többet megtudjon titokzatos új osztálytársáról.
Norbit azonban évek óta nem érdekli a cikizés. Ami igazán számít neki, az az anyjának tett ígérete, az Őry család baráti oltalma, Mikko, a finn tökfej, a városszéli tölgyerdő, az akácméz, és egy félkarú isten. Csakhogy hamarosan felbukkan egy árny a múltból, aki mintha Norbi saját árnyéka lenne – és a fiú kénytelen számot vetni mindazzal, ami miatt ott kellett hagynia régi iskoláját, és meg kell hoznia egy olyan döntést, amelyben nem biztos, hogy a sors istennői a segítségére lesznek…
Ajánló/Kritika:
Papp Dórától eddig csak a Tükörlelkek első részét olvastam, ami nagyon nagy kedvencemmé vált, és megfogadtam, hogy az írónő összes könyvét ki fogom olvasni, hisz nem lehet, hogy csak ezt az egy könyvet tudja ilyen jól megírni. - A második része is a polcomon van egyébként, de nálam örök szabály, hogy egy sorozatot sosem olvasok el egybe, mindig kell egy-két könyv két rész közé.
Amikor belekezdtem a Bolyongóba, szinte semmit nem tudtam róla, az összes információm annyi volt, hogy a főszereplője fiú lesz, és, hogy már első ránézésre nagyon tetszik a borítója. :D
Őszinte leszek, nagyjából az első hatvan-nyolcvan oldal környékén úgy voltam vele, hogy ennyit a tervemről, hogy én majd mindent elolvasok Dórától, nem lesz ebből ajánló se semmi. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ez a sok furcsaság a skandináv istenekkel és Tyrrel mind nem nekem való, és, hogy én ezt már nem bírom. Csalódottnak éreztem magam. és egyáltalán nem erre számítottam. Egyszerűen nem erre vágytam, de mégse tudom megmondani, hogy akkor mégis mire.? De az is lehet, hogy csak a fiús vonal nem tetszett annyira, nem tudom.
Aztán a századik oldal környékén megtörtént az áttörés és a fordulat, és más színben kezdtem látni Norbit és az ő világát, majd egyre kíváncsibb lettem mit is lehet ebből mind kihozni.
A srác karaktere rendkívül érdekesnek bizonyult az egész történet során. Norbi személye igazából maga a furcsaság: a régi balhéi, a skandináv istenei, a szertartásai, Tyr, a pogány vallása, egyszerűen minden. Egy igazi különc srác, akit ez egyáltalán nem érdekel amikor bekerül egy teljesen új, már összeszokott közösségbe. Aztán majd mindenki eldönti, hogy szereti-e őt vagy sem.
Összességében minden nagyon precíz és jó volt, a karakterek személyisége nagyon profin lettek megalkotva, tetszettek a karakterfejlődések, sőt még a helyszíneket is magam elé tudtam képzelni, annyira jó leírások születtek róluk. Egyedül a tartalommal van bajom. Furcsa volt egy igazán csajos regény után egy ennyire más történetet olvasni. Kicsit olyan érzést keltett bennem, minta Stephen King hirtelen áttért volna gyerektörténetekre.
Ami pedig még negatívum volt számomra - ha ezt lehet így nevezni -, az a Norbi családjában megjelenő furcsaságok, amiket be kell vallanom, egyáltalán nem értettem. Úgy érzem ilyen szülők mellett tényleg nem véletlen. hogy a gyerek se lesz normális. - Már bocsánat mindenkitől.
Értékelés: 7,8/10
Minden negatívum ellenére, a könyv vége már igazán tetszett, ahogyan az is, ahogy a karakterek fel lettek építve, sőt az egész történetet nagyon kidolgozottnak éreztem.
Nagyon sajnálom, hogy ez egy ilyen, kissé negatív hangvételű ajánló lett, de úgy érzem jól tettem, hogy ezt mind itt leírtam. És ezektől függetlenül alig várom, hogy ismét egy Papp Dóra könyvet olvashassak.
Idézetek a könyvből:
– Abba a Facebook-csoportba csak akkor engednek be, ha mintát küldesz nekik egy szűzlány véréből, akit sikerült becsalogatnod az erdei oltárodhoz.
– Az a baj a világgal, hogy mindenki meg van győződve róla, hogy neki van igaza.
– Hát igen, mindenkinek nem lehet. Csak neked, kedves Míra.
– Pontosan.
A kiakadás, a düh és a „szarok rá nagyívben” állapotai közt ingáztam egészen addig, amíg teljesen ki nem purcantam egy kiadós edzéstől.
Vannak pillanatok, órák és egész délutánok, amik örökre beégnek az emlékezetedbe, annyira meghatározóak.– […]. Aztán jött Loki…
– Jaj, Tom Hiddleston? – élénkült fel Anikó. – Az a pasi.. Hmm. Figyelek.
Letöltés:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése