Dan Brown: A Da Vinci-kód

 A bibliát nem a mennyországból kaptuk faxon.

A könyv fülszövege: 

A tanulmányi úton Párizsban tartózkodó Robert Langdon szimbólumkutatót telefonon riasztják egy késő esti órán. A Louvre idős kurátorát meggyilkolták a múzeumban, és érthetetlen kódot találtak a holtteste mellett. Miközben Langdon és Sophie Neveu, a tehetséges francia titkosírás-szakértő a rejtvény megoldásán dolgozik, elképedten fedezik fel a rejtett utalások nyomát Leonardo da Vinci műveiben – noha ezeket az utalásokat mindenki láthatja, a festő zseniálisan álcázta őket. A hagyományos thrillerregények kliséiből A Da Vinci-kód egyszerre villámgyors, intelligens és többrétegű; részletek sokasága és alapos kutatások hitelesítik. Az első oldalaktól a váratlan és elképesztő végkifejletig Dan Brown bestsellerszerző már megint mesterien bonyolítja a történetet.

Ajánló/Kritika: 

Van egy olyan érzésem, hogy ezt a könyvet senkinek sem kell bemutatnom, mindenki tudja, hogy amikor megjelent ez a könyv, bombaként robbant az egész, és igen felzaklatta még a legnyugodtabb kedélyeket is. Itt pedig muszáj leszögeznem, hogy én nem szeretnék belemenni a vallási és/vagy történelmi vitákba, sokkal inkább a könyv maga érdekel. 

Amikor a magyar tanárom ajánlására a kezembe került a könyv a filmet már egy csomószor láttam, de sokkal jobban érdekelt a leírt változat, ami meg kell mondjam sokkal többet nyújtott, mint azt el tudtam képzelni. 

Igaz, hogy a kiolvasása majdnem egy hónapot vett igénybe - de ezt a suli utolsó hajráiban elég nehéz lett volna lerövidíteni (igen, ezt az ajánlót június elején írom), de amint végeztem vele elkezdtem válaszok után kutatni. És ez számomra már egy jó pont, ha egy könyv ilyen utómunkát vált ki az emberből. Én is utánanéztem a könyvben említett helyszíneknek, festményeknek, hírességeknek, adatoknak és szinte mindennek. Mondhatjuk azt is, hogy a könyv megszállottja lettem. 

Rengeteg ember van azon a véleményen, hogy a karakterek nem eléggé kidolgozottak és a párbeszédek is bugyuták. Bevallom, vannak dolgok amikkel tényleg egyetértek, ugyanis a bugyuta jelzőt én is tudnám használni egy-két párbeszédre, de mégis azon a véleményen vagyok, hogy amit ki kellett dolgozni az ki van dolgozva, amit át kellett adni, át lett adva. 

Értékelés: 8,8/10
Most nem fogom bemutatni a történetet, mert úgy gondolom mindenki hallott már róla, tudja miről szólt, esetleg legalább a filmet látta. De aki nem olvasta a könyvet, olvassa! Higgyétek el megéri. Legalábbis nekem megérte. Egy nagyon jó élmény volt számomra, és azt hiszem még több ilyet kéne az iskolákba ajánlgatni. 

Idézetek a könyvből: 

Ez a hit meghatározása: elfogadni azt, amit igaznak gondolunk, de nem lehet bizonyítani.

Faukmannak elkerekedett a szeme.

– Csak azt ne mondd, hogy a Harry Potter valójában a Szent Grálról szól.

– Én a Bibliára gondoltam.

A tudás továbbadásának töretlen láncolatára.

— Milyen sivár — suttogta. Teabing halkan nevetett.

— Anglikán egyház. Az anglikánok édesítés nélkül isszák ki a keserű poharat. Semmi sem vonja el a figyelmüket a nyomorúságuktól.

— Szerencséje, hogy mi, britek nem a barátok, hanem az ellenségek iránt tanúsított együttérzés alapján ítéljük meg az ember civilizációs fokát. 

A következő bejegyzés:  Papp Dóra: Tükörlelkek 2.rész