Leiner Laura: Higgy nekem - Iskolák Országos Versenye II.trilógia - 2. rész

 „Na, a Rajmi Army is megérkezett, már hiányoztatok, mint jegyszedőnek az e-ticket”

A könyv fülszövege: 

Már ötödik napja tart az IOV, és a címvédő piros csapat még mindig versenyben van, méghozzá nem is akárhogy, a résztvevők és szervezők is őket tartják az egyik legesélyesebbnek a győzelemre.

Az otthoniak azonban továbbra is kétkednek, számukra az idei Szirtes-csapat mindörökre megbélyegzett társaság marad, akiknek az IOV részvétele és eredménye sem változtatja meg a negatív megítélésüket.

Kocsis igazgató próbál tenni ez ellen, és mindent bevetve igyekszik megkedveltetni a négy versenyzőt a szirtesesekkel, miközben a Hortobágyon egyre kiélezettebb a verseny, Sára, Rajmund, Vivi és Dominik pedig az események sodrásában szép lassan rádöbbennek, hogy nemcsak sorstársakra, de barátokra is találtak. Sőt, talán még annál is többre…

Ajánló/Kritika: 

Tudom már nagyon rég volt IOV bejegyzés, és már Laura legújabb könyve is megjelent, de igyekszek mindent pótolni ahogy lehet. 

Idáig úgy voltam vele, hogy az IOV pont egy olyan könyv amiért feleslegesnek tartom, hogy bármit is írjak, mert annyira szeretem, hogy a nagyfokú rajongáson kívül mást nem is tudnék írni. De végül - mivel mostanában nem igen jut időm az olvasásra, és nem tudok miről írni - úgy döntöttem itt az ideje erről is valamit összedobni. 

A könyv tematikája teljesen olyan, mint az előző négy könyvnek: folytatódik a verseny, eközben pedig a szereplők között alakulnak a kapcsolatok. Így továbbra is tele van őrült kalandokkal, érzelmekkel, elgondolkodtató gondolatokkal és rengeteg humorral. Tipikusan olyan könyv, amely egyszer sem hagyja unatkozni az embert, mindig történt valami, akár feladatra készültek, akár csak a lányok lelkieztek - mindig volt valami. 
De talán ami egy fokkal jobban megragadott, az a könyv érzelmi része volt. Ez a második esély téma nagyon elgondolkodtatott, és megragadott. Emellett csomó olyan téma akadt még amit a mai világban fontosnak tartok, hogy beszédtéma legyen: ilyen például a zaklatás, megbocsátás, a fejlődés, vagy a hibázás. Ez mind kamaszokkal fordul elő a történetben, de hát ebből áll az egész élet. Senki nem lehet hibátlan, minden ember hibázik, de meg kell tanulnunk megbocsátani, és felállni majd tovább lépni bárhogy is alakulnak a dolgok. 

Az első trilógiával ellentétben a szereplők itt már nem csak töltelékek a főszereplő - Sára - mellett, hanem sokkal jobban jelen vannak, szinte már ők is főszereplőnek számítanak egytől egyig. Azt hiszem tökéletes csapatnak bizonyulnak együtt, nagyon szeretem ahogy összetartanak és bíznak a másikban; röviden imádom, ahogy egy csapatként dolgoznak. 

Értékelés: 9.7/10
Most is van bőven humor, elgondolkodtató rész, megható pillanat és miegymás. 
Elavultságomban ugyan nem nagyon tudok a jón kívül bármit írni, azt a 0,3 tized pontot muszáj volt levonnom azért, amiért nem kaptam választ arra, hogy vajon Sára és Rajmund milyen sorozatot néztek, és persze a még mindig rengetek kommentszekciós részek miatt, amiből még mindig nagyon nagyon sok van. 

Idézetek a könyvből: 

„Már elnézést, de Major Sárának van barátja? Apám egyke fia kérdezi.”

– Matematikai ismeretek – olvasta fel Vivi.

– Nekem nincs olyanom – jelentette ki Dominik.

– Miért, mit hittél, a tanár nem ember? – kérdezte.

– Pontosan ezt!

– A többieknek add át, hogy helló – tette hozzá.

– Mindenképpen – ígértem meg.

– Vivinek egy kicsit mélyebb hangon, hogy férfiasabbnak higgyen…

– Ugyanez. Nem vagyok ártatlan. De nem is vagyok egyedül bűnös – emeltem fel a kezem, mintha sorstársnak jelentkeznék.

A következő bejegyzés:  Leiner Laura: Állj mellém