Julia Quinn: Bridgerton család 1.rész - A herceg és én

 – Egyszerűen nem tudom, hogy ezt megköszönjem önnek vagy megfojtsam.

A könyv fülszövege: 

Létezik-e nagyobb kihívás a londoni előkelő társaság ambiciózus anyái számára, mint egy nőtlen herceg, akihez lányukat örömest feleségül adnák?

Minden jel arra mutat, hogy Simon Basset meg fogja kérni legjobb barátja húga, a bájos és okos Daphne Bridgerton kezét. Ami csak kettejük titka: házasságról szó sincs, csak így kívánják Simontól távol tartani a lányaikat férjhez adni kívánó, igen aktív társasági hölgyeket. Daphne pedig, mivel hercegi udvarló találta kívánatosnak, később alkalmas kérőket kaphat.

Ám miközben Daphne sorra keringőzi Simonnal a bálokat, igen nehéz arra gondolnia, hogy az egész csak színlelés. A férfi ravaszkás mosolya talán, de tekintete felragyogása bizonyosan azt a hatást éri el, hogy Daphne beleszeret a szép hercegbe. Ez már egyáltalán nem színlelés. A lány a lehetetlennel próbálkozik: megpróbálja meggyőzni a gyönyörű szoknyavadászt, hogy okos kis tervüket némiképp módosítaniuk kell, és semmi nem olyan jó, mint szerelmesnek lenni…

Ajánló/Kritika: 

Most, hogy a Bridgerton család ismét ekkora népszerűséget élvez a Netflixen ( az ajánló még Április elején készült ). úgy gondoltam ideje belevágni a könyvsorozatba is. Az első évad után azért nem kezdtem bele. mert az igazat megvallva nagyon féltem tőle, hogy milyen lesz, hisz' nagyon ritkán olvasok történelmi romantikust, mert alapvetően nem igazán az én műfajom ez az egész kosztümös dolog, de olyannyira tetszett a sorozat első két évada, hogy úgy gondoltam ideje belevágni a könyvekbe is. 

Aki nem ismerné, a történet az 1800-as évek Angliájában játszódik. A könyv főszereplője, Daphne Bridgerton, most lépett a házasulandó korba, anyja most vezeti őt be az előkelő Társaságba, de a lánynak egy olyan kérője sem akad aki mellett igazán boldognak találná magát. Végül feltűnik bátyja egyik nagyon jó barátja, Simon herceg, aki ugyan nem akar megnősülni, de amint találkozik a lánnyal, nincs olyan pillanat amikor ne rá gondolna. 

Amit a legjobban élveztem a könyvben, az egyértelmű a családi szeretet, és a könyv humora. De szerettem Lady Whisledown cikkeiből származó apró részleteket, a vicces szituációkat, a szereplők hűvösségét, a komikus szituációkat, az angol humort. A legszórakoztatóbb karakter viszont mégis Violet Bridgerton volt, akinek zseniális egysorosai voltak, ha lehet rá ilyet mondani óriási forma a nő. :D De őszintén szólva az egész család imádnivaló, mostmár egyáltalán nem csodálkozok azon, hogy minden testvér megkapta a maga történetét egy külön könyvben. Klassz volt látni egy nagy családot ahol ekkora szeretet és összetartás uralkodik. Leginkább a három fivér lopta magát a szívembe, akik különböző jelenetekben olyan kitartással védelmezték húgukat, hogy öröm volt olvasni Az pedig, ahogy láthattuk, hogy egy hétköznap, hogy viselkedik a család szintén hatalmas örömet nyújtott olvasás közben, és kedvem lett nekem is odaülni ahhoz a családi nagy asztalhoz. 

A két főhős karakterábrázolása véleményem szerint elég parádésra sikerült: Daphne karaktere erős, magabiztos, élesnyelvű, viszont rendkívül törékeny, nőies, és érzékeny. így nem csodálkoztam azon, hogy Simon akarata ellen is beleszeretett. Ami pedig Simont illeti, engem is egyből levett a lábamról, rendkívül különleges személyiséggel rendelkező férfi, de ami igazán megérintett az a férfi háttértörténete. Quinn szerintem nagyon jól ábrázolta, hogy egy gyerekkori trauma miként marad meg egy felnőtt emberben, és miként képes egy halott ember irányítani az életünket.

A korszak ábrázolása kapcsán viszont a szívem szakadt meg, ahogy például a felvilágosítás hiányában Daphne rengeteg döntést nem tudott meghozni az életével kapcsolatban. Viszont egy jó példát nyújtott arra, hogy a szülők nem mindig tudják jól átadni a szexuális felvilágosítást, mert zavarban érzi magát. De ez akkor is egy tragikus jelenet volt a könyvben, egyszerre mosolyogtam és sajnáltam a lányt. 

Értékelés:  9/10
Nagyon szerethető és romantikus kis történet, nagyon megmosolyogtatott az egész sztori, néhol pedig még el is gondolkodtatja az embert. Egyáltalán nem lep meg, hogy ennyien szeretik, én pedig kíváncsian várom Anthony történetét. 

Idézetek a könyvből: 

A „most" nem is hasonlítható a holnaphoz. És a holnap talán nem is hasonlít a holnaputánra. Most tökéletesen érzem magamat. Holnap még ennél és jobban.

Olyan látvány volt ez, amit látni nem volt joga, olyan csók, amit nem érdemelt, de képtelen volt uralkodni magán.

– Szeretsz? Te is tudod, hogy azt mondtad, szeretsz. Nem hiszem, hogy ezt visszavonhatnád.

– Ön sosem tanulta meg, hogy csak a saját dolgával foglalkozzon, ugye?

– Soha. Mi érdekes lenne abban?

– Ide figyeljetek! – szólt Simon hevesen. – Nem vagyok áldozati bárány, akit anyátok oltárán feláldozhattok.

– Sok időt töltöttél Afrikában, ugye? – tett gúnyos megjegyzést Colin.

A következő bejegyzés:  Maros Edit: Hűvösvölgyi suli 3.rész