Kollár Betti: A vonzás törvénye

 …szerelemben a szív parancsol, és nem az agy.

A könyv fülszövege: 

Serenity édesanyjával egy távoli városba költözik, hogy maguk mögött hagyjanak egy múltbéli tragédiát. A lány a helyi egyetemen folytatja tovább a tanulmányait, és már a beiratkozás napján megismerkedik Ace-szel, aki a kar közismert szívtiprójának hírében áll. Ace rögtön meglátja a kihívást Serében, a lány azonban nem dől be a fiú vonzerejének. Hogy lerázza, alkut ajánl neki: ha Ace egy hónapig mellőzi a többi lányt, megkaphatja őt egy éjszakára.

Serének így egyszerre kell szembenéznie a múltjában történt eseményekkel és a fiú iránt érzett egyre növekvő vonzalmával, nem beszélve Rhettről, Ace gúnyos és hűvös legjobb barátjáról, aki a jelek szerint mindig rosszkor van jó helyen. Bár Ace roppant vonzó, úgy tűnik, Serének ez önmagában mégsem elég. Vajon Ace végig csak elcsábítani akarja a lányt, vagy Sere el tudja érni, hogy szép lassan megváltozzon mellette?

Ajánló/Kritika: 

A magyar írók tollából származó műveket egy kicsit mindig félve fogadom, ugyanakkor egy hatalmas örömöt is nyújt számomra. Főleg ha az író kortárs, és a humora is a helyén. :) 

Aki nem ismerné az írónőt, vagy a könyvét, tudnia kell, hogy Kollár Betti a Wattpadon alkotta meg A vonzás törvénye című könyvét, ami már az alkalmazáson belül hatalmas sikernek örvendett - így a fiatal írók számára azt gondolom, hogy ez egy tökéletes példa arra, hogy nem szabad veszni hagyni az álmainkat, legyen az bármilyen nagyratörő, muszáj értük tennünk. 
Itt viszont meg kell állnom egy pillanatra, ugyanis be kell nektek vallanom, nem igazán volt ínyemre elolvasni ezt a könyvet. Azt gondoltam olyan lesz, mint a Miután - ami, ha olvastátok az ajánlóimat, tudjátok, hogy nem került fel a kedvenc könyvsorozataim listájára -, Wattpados, unalmas, folyamatosan ismételni fogja magát, tele lesz klisével, unalmas lesz, vagyis röviden olyan lesz amiért oly' sok lány rajong, olyan ami romantikus és aranyos. A fülszöveg alapján azt gondoltam, ez is olyan lesz, mint a többi, hiszen annál többre nem igazán enged betekintést, hogy ismét csak elköltözik a lány, egyetemet vált, találkozik a suli szívtiprójával, és főcéljává válik, hogy a rossz fiúból jófiút varázsoljon. 
Annyi ilyen és ehhez hasonló könyvet olvastam már, mert be kell vallanom, valahol én is imádtam az ilyen könyveket, de melyik tinédzserlány nincs így ezzel? - persze csak azok közül, akik szeretnek olvasni. 
Mégis kíváncsivá tett, hiszen annyian beszéltek róla, annyi posztot és spoilert láttam róla, és titkon lehet megint egy romantikus klisére vágytam. És hát eléggé felkeltett a kíváncsiságomat, hogy vajon mire is képes ez a nő, hogy ekkora olvasó táborra tett szert? 

A fülszöveg alapján - és ahogy már az előbb is leírtam -, a történet egy merő klisének tűnik, de meglepő módon oltárira élveztem, sokkal jobban, mint ahogy az ilyen kliséket szoktam. Ha egy példát kéne kiemelnem, hogy mégis mi volt az ami ennyire megtetszett a könyvben, egyértelműen Sere karakterfejlődése lenne az. Azt gondolom, az ilyen és ehhez hasonló könyvekben nem sokszor találkozhatunk ilyesmivel, ha viszont mégis akkor nem valami tökéletes, de mindenképpen az a lényeg, hogy nagyon nehezen valósul meg egy jó karakter fejlődés az ilyesmi könyvekben. - De ez persze csak az én szerény véleményem. 
Persze nem azt mondom, hogy ez olyan hú de tökéletes volt, de legalább betekintést kaptunk a múltjába, megismerhetjük az okot amiért elköltöztek, és ami miatt ekkora szemléletváltáson esik át, később pedig végig kísérhetjük a kezdetleges változásait és felismeréseit. 
Igaz, Sere sok olyan döntést hoz a könyv során, amelyek számomra teljesen érthetetlenek - kezdve ezzel az alkuval-, vagy én nem valósítanám meg a lány helyében, mégis egy nagyon szimpatikus karakter, és nagyon megszerettem a könyv olvasása alatt. Seréről elmondható, hogy nagyon is helyén van az esze, őszinte, és szerintem nagyon könnyen tud vele azonosulni bárki aki olvassa. 

Ha pedig már a főszereplőknél tartunk, ott van Ace, akinek a fejét szívesen közeli kapcsolatba helyzeném "néha" egy lapáttal, de mégis bírom a srácot. Az ilyen fiúkat, mint ő mindig - csúnyán szólva - lenéztem, elítéltem. egyszerűen sose értettem a logikájukat, mégis óriási szórakozást nyújtott az, ahogy próbálják tenni a szépet a lányoknak. És meglepő módon a könyvekben oda meg vissza voltam/vagyok ha egy srácnak ilyen személyesége van, hisz' mindig óriási szórakoztatást nyújtanak, és szurkolok nekik ism ahogy a csajoknak, hogy egy hatalmas karakterváltozáson essenek át. 

Aztán ott van még Rhett, aki mindenki közül számomra a legérdekesebb karakter. Ő Ace legjobb barátja, maga a karaktere hideg és gunyoros, na meg felettébb titokzatos. Emiatt és persze amiatt, hogy milyen hűséges és jó barát, folyamatosan vártam a pillanatot, hogy előkerüljön, beszólogasson, és esetleg még többet megtudjak a kilétéről. 
Persze ott van még Cage is, a harmadik tag a fiúk táraságában, de sajnos ő túl átlagos és feledhetőnek bizonyul a két másik srác mellett. Kedves, aranyos, de sajnos semmi érdekeset nem tud nyújtani. 

Viszont mégis úgy gondolom, hogy nem a karakterek a kulcs a könyv nagy sikeréhez, hanem az írónő felettébb szórakoztató humora. Egyszerűen elképesztő és feledhetetlen milyen humora van ennek a nőnek. :D Ettől pedig csak még könnyedebbé, és gördülékenyebbé válik a könyv. A fejezetek is viszonylag rövidek, a párbeszédeknek köszönhetően gyorsan olvashatóak. 
Ami pedig csak még egy jó pont, az a könyv befejezése. Nem volt unalmas vagy kiszámítható, simán csak elérte. hogy várjam a folytatást. 

Értékelés:  10/9
Tipikusan olyan olvasmány amin nem kell gondolkodni, megnevettet, jó kikapcsolódást nyújt. Nagyon érdekes karakterekből épül fel, a főszereplő nem teszetosza, hanem határozott. 

Ha jól tudom a kötet már nincs fent Wattpadom, de ha esetleg már ott olvastátok, vegyétek meg a könyvet is, mert rengeteg extra jelenettel van kiegészítve. És nem utolsó sorban szerintem második olvasásának is jó kikapcsolódás lehet. 

Idézetek a könyvből: 

– Vannak a városban rossz környékek is? – vontam fel a szemöldököm hitetlenkedve.

– Nem igazán – ismerte el mosolyogva. – De attól még csinos a házatok. A kerti padon ülő fickó is benne volt az árban?

– Mi? – pördültem meg, és persze hogy Ace-t láttam a teraszon ücsörögni. – Jó ég! – nyögtem.

– Szabad egy táncra? – nyújtottam a kezemet Rhett felé, aki épp a kajás asztalnál szobrozott.

– Nem – nézett rám egy pillanatra, majd folytatta az evést.

– Nem lehetnél egy kicsit kevésbé bunkó?

– Igazad van. Azt akartam mondani, hogy nem, kösz – pontosított, mire elfintorodtam.

– Kérdezz nyugodtan – jegyezte meg Ethan fél óra elteltével, fel sem nézve könyvéből.

– Pszichopata vagy? – bukott ki belőlem, mire felnézett és jóízű nevetéssel nyugtázta a hallottakat.

– Gimi első évében indultunk egy matekversenyen – magyarázta Ace.

[…]

– Ti hárman? – mutattam rájuk meglepetten.

– Igen – felelte Cole.

– Utolsók letettek? – mosolyogtam rájuk kedvesen.

Seggfej üzenete: Elindultál már?

Sere üzenete: Hogyne. Már rég.

Seggfej üzenete: Akkor miért ég a szobádban a villany?

Sere üzenete: Ég a villany? Biztosan elfelejtettem lekapcsolni.

Seggfej üzenete: Szívesen felmegyek, és lekapcsolom.

Sere üzenet: Kösz, majd szólok anyának.

Seggfej üzenete: Anyukád nincs itthon.

Ki a jó élet ez a gyerek? Mániákus zaklató? És egyébként is mi az, hogy „itthon”? Neki ez legnagyobb jóindulattal is csak egy „otthon”

A következő bejegyzés:  Tavi Kata: Szívkeringő