Julie Buxbaum: Három dolgot mondj

 Ki tudja, mióta először végre úgy érzem, pontosan ott vagyok, ahol lenni akarok.

A könyv fülszövege: 

Jessie-vel ​csak a baj van, ő legalábbis így érzi a Los Angeles-i magániskolában töltött első héten. Már épp azon gondolkodik, hogy visszasomfordál Chicagóba, amikor e-mailje érkezik egy Valaki/Senki (VS) nevű sráctól, aki felajánlja, hogy segít neki eligazodni a Wood Valley Gimi dzsungelében. Ez valami vicc? Megbízhat VS-ben, elfogadhatja tőle a segítséget, amelyre óriási szüksége van?

Alig két éve, hogy meghalt az édesanyja, és miután az apja váratlanul feleségül vett egy interneten megismert nőt, Jessie kénytelen az ország másik felébe költözni, és mostohaszörnyével meg annak beképzelt fiával élni.

Jessie végső kétségbeesésében úgy dönt, VS-re bízza magát. A srác hamarosan a lány mentőkötelévé és szövetségesévé válik, és Jessie szeretné személyesen is megismerni. De mi van, ha egy rejtélynek jobban áll a megoldatlanság?

Julie Buxbaum művében komédia és tragédia, szeretet és veszteség, fájdalom és emelkedettség keveredik. Első ifjúsági regényének szereplőit minden bizonnyal hamarosan az olvasó is barátaivá fogadja.

Ajánló/Kritika: 

Megint csak egy olyan könyv amely hónapok óta a könyvespolcomon porosodott, rengeteg időnek kellett ahhoz eltelnie, hogy végre lekerüljön az olvasnivalók listájáról. De most végre elérkezett az idő, egy kellemes ifjúsági regényre fájt a szívem, kellett valami ami kikapcsolódást nyújt, valami ami kirángat a szürke hétköznapokból. Mostanában igen lassan csúszik minden fajta könyv, még akkor is, hogyha baromira élvezem, így be kell vallanom, hogy ezzel a történettel is igen lassan haladtam. - Viszont nagyon remélem, hogy ezek a dolgok minél hamarabb el fognak múlni. 

Mikor végre valahára belevetettem magam a könyv lapjaiba, rögtön a legelején hatalmas szomorúság támadt bennem a főszereplőnkkel kapcsolatban. Hál istennek nekem megadatik még az, hogy édesanyám a mindennapjaim része legyen, így elképzelni sem tudom milyen lehet elveszíteni az egyik legközelebbi családtagunkat. És ha bármi fogalmam is lenne ezzel kapcsolatban akkor se tudnám, hogy Jessie helyében én mit éreznék, ha ennek tetejében az apám hirtelen felindulásból újra házasodik egy özvegy nővel - akihez egy velem egykorú mostohabratyó is dukál -, nekem pedig egyik napról a másikra az ország másik felébe kéne költöznöm, hogy egy sznob magániskolába folytathassam a tanulmányaimat. Jessivel viszont mindez megtörtént, így az élete teljesen felfordul. Ennek jeléül viszont tipikus sablonos kezdéssel indul a történet, Jessie utál mindent aminek köze van az új életéhez, az iskolában nem találja a helyét, hiányolja a régi életét és legjobb barátnőjét, Scarletet.

 Aztán itt jön egy csavarnak szánt valami, ugyanis a lány levelet kap egy ismeretlen embertől, akit az utolsó fejezetig csak VS-ként emlegetünk. Ez a bizonyos Valaki/Senki - ahogy a fülszövegből is kiderülhetett - felajánlotta Jessienek, hogy segíti őt a mindennapokban és segítséget nyújt neki az eligazodásban az iskola borzalmas folyosóin, mindezt úgy, hogy egyszer se fedi fel titokzatos kilétét. Persze ahogy a lány, úgy én is rettentő kíváncsi voltam arra, hogy vajon ki is lehet ő, aki ekkora hatással van erre az összezavarodott lányra. Viszont a lánnyal ellentétben én egyszer se változtattam meg a tippem, mindvégig egy személyre gyanakodtam, ahogy pedig egyre csak haladt előre a történet, úgy bizonyosodtam meg az igazamról. Emiatt pedig eléggé unalmasnak hatott a történet, és nem hajtott annyira előre a kíváncsiság. 

VS-nek köszönhetően a lánynak sikerül barátokat szereznie, ettől pedig sokkal jobban érzi magát ebben a helyzetben. Viszont még VS mellett se érzi magát otthon. Ezért még munkát is keres, hogy ne kelljen a mostohaanyjától vagy az apjától - akitől nem is érezhetné magát távolabb elmondása szerint - pénzt kérnie. 

Maga Jessie szerintem ha nem ilyen helyzetben lenne idegesítene, hogy egyáltalán nem használja ki a lehetőségeit. De ebben a helyzetben úgy gondolom ezt simán el lehet nézni, hiszen ilyen helyzetben szerintem senkinek se lenne valami nagy kedve felfedezni L.A.-t. Ettől függetlenül Jessie - és a többi karakter is - nagyon szerethető és vicces volt. - Persze az elmaradhatatlan gonosz szereplők itt is jelen voltak.  

Összességében: 9/10
Egyáltalán nem bánom, hogy nagy sokára belekezdtem a könyvbe. Nagyon aranyos történet, a kedvenc részeim egyértelműen Jessie és VS játszadozásai voltak, amikor mindkettőjüknek három dolgot kellett elmesélnie magukról. Ezzel pedig nem csak egymást, de engem is elég sokszor feldobtak. Alig várom, hogy olvashassak még az írónőtől. 

Idézetek a könyvből: 

Ezek a szép napok, amiket most élsz. Fiatal vagy, minden egyszerű. De egyszer majd minden darabjaira hullik, vagy atomjaira, vagy amilyen metafora csak tetszik (…), úgyhogy nyugi, és élvezd ki, amíg lehet!


– Hat órát aludtam egyhuzamban – jelenti be büszkén, mint aki most nyert valami díjad. – Alvásomban korlátozott vagyok, mondhatni. „Olvasni szoktam éjszaka s Délre utazni télen.”


És a pizza is gagyi. Egy pizza ne legyen gluténmentes, nem az a természet rendje.


Engem tényleg korrepetálni kellene flörtölésből.


– Ha az ember a neten kimond valamit, akkor azt mondja az arcomba is!

A következő bejegyzés:  Stephenie Meyer: Újhold - Twilight saga 2.rész