A lány a szemembe nézett, elsápadt.
A könyv fülszövege:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!
Lilla és Krisztián egy párként kezdi a tizenegyedik évfolyamot a Duna-parti Gimnáziumban. A két szerelmes mindent megtesz, hogy semmi se rontsa el a boldogságukat, de mintha a szülők összeesküdtek volna ellenük, és amikor nem ők gördítenek akadályokat az útjukba, a baráti társaságban akad valami baj.
Vajon képes lesz Krisztián elviselni Lilla és Márk szoros barátságát?
Sikerül Lillának megfejtenie Ákos szokatlan viselkedését?
Lilla az idei évben még komolyabban veszi a táncórákat, mert nagy a tét az év végi vizsgán. Most végképp kiderül, tényleg neki teremtették-e a színpadot. Krisztián pedig kosarasként olyan lehetőséget kap, amire nem is számított.
Hogyan alakul Jázmin és Kristóf felettébb zűrös kapcsolata?
Kibe szerelmes Gréta? És miért érzi Flóra egyedül magát?
Lilla és Krisztián rájön, hogy csak egy csapatként szállhatnak szembe a nehézségekkel. De elég erős ehhez a szerelmük?
Értékelés / Ajánló SPOILERREL:
Hogyha az előző részre azt írtam, hogy az eddigi legjobb, akkor tévedtem. Akkor lehet a Ballépéseket tartottam a legjobbnak, de a Táncvarázs nagyon is überelte az előző két részt. Nem hittem, hogy pont azután lesz jó, és még élvezetesebb a sorozat, hogy Lilla és Krisztián összejöttek, hiszen - szerintem - A Szent Johanna giminél is pont ez lett a probléma, és ezután kezdek el romlani a dolgok. Itt viszont csak még jobban beindult a történet, és szárnyalt az egész regény. Annak pedig külön örülök, hogy az írónő megmutatta milyen nehéz is fenntartani egy kapcsolatot még akkor is, hogyha teljes szívünkből szeretjük a másikat. Éppen ezért nagyon realista lett a történet, aminek oltárian örültem.
A főszereplőink párosa - Krisztián és Lilla - még sosem volt ennyire érdekes és vibráló, mint ebben a kötetekben, pedig ott is volt egy csomó fantasztikus jelenet, mégis úgy érzem, hogy ebben a kötetben sokkal erősebbek voltak. Nagyon szerettem őket együtt. Tavi Kata pedig végig ugyanolyan jól adta át a "jaj vajon mi lesz velünk" jeleneteket, mint a "most épp mindenkinék boldogabbak és szerelmesek vagyunk" jeleneteket. Egyik sem volt gyengébb vagy épp erősebb a másiknál, mindkettő vitte előre a történetet, és tovább mélyítették a karaktereket. Ez a fajta elmélyülés és karakterizálás pedig nagyon nagyon jól áll a regénynek.
Ha már szereplők, meg kell jegyeznem, hogy a sorozatba eddig is nagyon sok szereplő volt, nehéz mindenki nevét és pozícióját megjegyezni a történetben. Viszont a mostani részben szerencsére pár főbb szereplő nagyobb figyelmet kapott, mint a többiek. Ilyen például Ákos akinek a történetszáláért rajongtam. :D Ebben az alapvetően vidám hangulatú jelenre óriási arccsapásként hatott a fiú múltja. Viszont ez az a jó fajta arcon csapás volt, olyan amikor nem számítasz valamire és csak berobban, ami miatt nagyon sajnálom Ákost, mégis oltárira örülök, hogy belekerült a sztoriba, mert így csak még reálisabb az egész. Szuper, hogy végre elkezdett a történet ilyen, és ehhez hasonló problémákkal foglalkozni.
A regény maga pedig továbbra is nagyon jól olvasható, az írónő stílusa gördülékeny, hamar el lehet merülni a lapjai között. És nem csak a lapok, de a szereplők párbeszédei is rettentő élettel teliek, és csodálatosan elkapta azt a fiatalos stílust ami elképesztően illik ehhez a könyvhöz. És most először végre azt érzem, hogy minden a helyén van, hogy minden tökéletes tempóban halad előre, a karakterizálás is jobban működik, mint az előző regényekben, és az idő kezelésével sem voltak gondok. Azt viszont egyre jobban sajnálom, hogy ilyen kevés a táncleírás, így sokkal nehezeb egy két kulcsfontosságú jelenetet elképzelni.
Értékelés: 9.7/10
Egyértelműen a csúcspontjára ért a sorozat, kíváncsian várom mit tartogat számomra az utolsó rész.
Idézetek a könyvből:
– (…) mondtam már, hogy néha álmodozni kell, különben bekattansz.
– A fiúk hülyék, eddig is tudtuk.
Mert elvagyunk a suliban, tanulunk, együtt lógunk meg minden, de szerintem baromi ritkán vagyunk igazán boldogok.
– Azt mondják, hogy a barátnők egyszerre menstruálnak, de ez még annál is durvább. Közösen kattantak be.
A tanárnő azt javasolta, hogy mivel járunk úszni, szóval nem félünk a víztől – zseniális logikája van a nőnek –, menjünk valami élményfürdőbe.
A következő bejegyzés: Stephenie Meyer: Hajnalhasadás - Twilight saga 4.rész
Megjegyzések
Megjegyzés küldése