J.D. Barker: A hatodik éjszaka - 4MGY 3.rész
A remény hal meg utoljára.
A könyv fülszövege:
Sam Porter nyomozóban a „Bocsáss meg, Atyám!”-szöveg rég elfeledett emlékeket idéz fel, a szándékosan eltemetett múltat. Anson Bishop számára ez a három szó köti össze a gyermekkort a jelennel, miközben fellebbenti a fátylat az évtizedek óta rejtegetett igazságról.
Ez a holttestek mellett hagyott szöveg arra utal, hogy az áldozatokkal ugyanaz a gyilkos végzett, de azonos időben fedezik fel őket Chicagóban és Dél-Karolinában. Ha ugyanaz a gyilkos végzett velük, vajon hogyan hidalta át az ezer mérföldes távolságot?
A Chicagói Rendőrség és az FBI háza táján közben teljes a zűrzavar: egy lezárt kórház, egy szélhámos zsaru és korrupció egészen a legmagasabb szintekig. Amikor Anson Bishop, a hírhedt 4MGY sorozatgyilkosságok gyanúsítottja feladja magát, egy meglepő történettel áll elő, amely a feje tetejére állítja a nyomozást, és az összes érintett életét megváltoztatja.
Ajánló/Kritika:
Általában amikor egy könyvsorozat utolsó részéhez érkezem, mindig nagyon-nagyon nehezemre esik belekezdeni - főleg akkor, amikor egy számomra igenis kedves sorozatról van szó. Így lett volna a 4MGY-vel is, viszont a sorozat második része annyira elragadott, hogy szinte falva estem neki a következőnek - a szokásomtól is eltértem, miszerint egy sorozat két része közé be kell iktatni egy teljesen más történetet -, epekedve vártam, hogy megtudjam mi fog történni, így csak olvastam; olvastam, míg nem a végén szembesültem vele, hogy ez bizony az utolsó volt.
Viszont az eredeti felálláshoz képest, óriási fordulatot veszünk, és egy teljesen inverz képet kapunk. Látszólagosan felcserélődnek a jó és a rossz karakterek szerepe. Bishop lesz az áldozat, míg Porter nyomozó az ádáz gyilkos személyét tölti be. Viszont elképesztő csavarok vezettek ehhez a cseréhez, nem csak a könyv mellékszereplői de az olvasó is rendesen összezavarodott a sok kesze-kusza fordulatoktól. És bár első sorból szemléltem a történetet, még én is olvasóként elgondolkodtam azon, hogy biztos Porter-e a jó arc ebben a történetben. Ehhez pedig még az is hozzájátszott, hogy J.D. Barker nem semmi módon, de egyre távolabb sodorta a karaktert az olvasótól, a karakter folyamatos titkolózásával kiölte azt az érzést, amiért kiálltam volna mellette, hogy igenis ő a jó.
Hatalmas fordulatot okozott az is - igaz, lehet inkább furcsának kéne nevezni -, amikor képbe került egy súlyos légúti betegség, ami rengeteg áldozatot követel majd, ha Bishop szabadon engedi. És habár nem volt felesleges, ugyanis az író rendkívüli módon szőtte bele a történetbe, de számomra már kicsit sok, ha a könyv egészét nézem. Számomra egyszerűen nem illett bele a képbe. És bár a végkifejlethez nagy szerepet játszik, valahogy mégse fogott meg annyira, mint a többi fejezet.
Ezt leszámítva viszont semmi panaszom nincs a könyvre. Sőt, belegondolva hihetetlennek tartom, hogy honnan indult a történet, és most hol tart. Ehhez az egyfajta nosztalgiázáshoz hozzá segített az is, hogy ismét rengeteg bepillantást kaphattunk Bishop gyerekkorába, mely által egyre csak tisztul a kép arról, hogy miért indította az egész bosszúhadjáratot és hogyan került képbe a nyomozó. Úgyhogy élvezetes volt látni, ahogyan a rengeteg esemény után egyre inkább kezd kirajzolódni az egész problémakör. Így, hogy az első két rész ennyire összekavart, hihetetlenül jól jött, ahogyan sorra kezdtek kialakulni a kapcsolati szálak. És le a kalappal a szerző előtt, amiért ezt az egészet megalkotta. Ötletem sincs, hogy mennyi idő lehetett ezt az egész történetkört megalkotni, de elismerésem.
Na és persze a végjátékról ne feledkezzünk el. Az az ami mindent vitt. Pont mikor azt gondolja az ember, hogy ezek után már semmi más nem jöhet, rájön, hogy de. Jöhet még egy csavar. És pont ez a csavar hiányzott a történethez, ugyanis miután elolvastam, rájöttem, hogy más lezárást el sem lehetett volna képzelni. Így annyit elárulok, hogy nem; nem nyeri el mindenki az őt megilletőt, hiszen ez az életben sincs így; nem, nem lépett túl mindenki, de van egyfajta igazság és beletörődöttség ami szükséges ahhoz, hogy minden a helyére kerüljön.
Értékelés: 9,5/10
Idézetek a könyvből:
Az egész világ egy pöcegödör. Csak annyit tehetünk, hogy kiválasztjuk a legtisztább sarkot, elviseljük a szagot, amíg lehet, aztán keresünk egy másik helyet.-Ha bárhol és bárkivel meghalhatnál, kit választanál?A nő egy másodpercig gondolkodott.– Matthew McConaughey-t.A szög már kibújt a zsákból, kapitány – mondta.
– És ezek után mi a terved, Anson? Mihez kezdesz most, hogy ennek vége?Anson elgondolkodott.– Azt hiszem, írni fogok egy könyvet – felelte végül. – Imádni fogják az emberek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése