Rick Riordan: Percy Jackson és az olimposziak 2. rész - A szörnyek tengere - Félvér Tábor Krónikák 2. rész

 – ROSSZ TEHÉN!

A könyv fülszövege: 

Percy Jackson új éve az iskolában meglepően nyugodtan indul. Egyetlen szörny sem akarja betenni a lábát New York-i sulijába.

Ám amikor az osztály ártatlan meccse élet-halál harccá válik egy csapat emberevő óriás ellen, a dolgok, hogy is mondjam… kezdenek eldurvulni. Váratlanul érkező barátja, Annabeth is csupa rossz hírt hoz: a Félvérek táborát védő határokat egy titokzatos ellenség lerombolta, és amíg ezeket újra helyre nem állítják, a félisteneknek nincs hová rejtőzniük…

Ajánló/Kritika: 

Nagyjából már eltelt egy év azóta, hogy kiolvastam a sorozat első részét; A villámtolvajt, és már akkor elképesztő volt, hogy mennyire a szívembe lopta magát ez a sorozat, szóval nem volt kérdés, hogy a következő rész is fel fog kerülni a várólistámra. 

És bár tény, hogy már az első részt is szerette, de meg kell mondanom, hogy ez a kötet bizony sokkal jobban tetszett.

Már a fülszövegből sejthető, hogy ez a kötet is mennyire eseménydúsnak ígérkezik, főhőseink az egész történet alatt úton voltak és jobbnál jobb kalandokra leltek. 

Ismét hatalmas pont számomra - és elég valószínű, hogy a többi kötetnél is így lesz -, az mindenképpen az, hogy ismét olyan ismert mitológiai alakokra lett építve a kötet akiket majdhogynem mindenki ismer; gondolok itt például a szirénekre, a gonosz küklopszra - Polüphémoszra -, vagy éppen Kirkére. Komolyan jó érzés volt ráismerni ezekre a mitológiai történetekre még azelőtt, hogy Percy elmesélte volna azokat.

Ami még nagyon tetszett, az az, hogy ezúttal a karakterek fejlődése is nagy hangsúlyt kaptak ebben a kötetben. Külön kedvencem lett az, ahogyan Percy elfogadta Tysont. 
A kettejük közti kapcsolatot egyébként végig imádtam, Tysont is már az első pillanatban megkedveltem, annyira aranyos volt a kis küklopsz. És azt is jó volt érzékelni, hogy Percy is egyre érettebb, okosabb és már sokkal magabiztosabban mozog az istenek világában. 

Az aktuális kaland mellett - aminek köszönhetően Tyson felbukkant -, a főszál is halad előre; Kronosz még mindig szeretne kiszabadulni a Tartaroszból. 
Ennek köszönhetően Luke karaktere is újra felbukkant, és ha lehet ilyet mondani; talán ő az én egyik kedvenc negatív könyvkarakterem. Annyira átjön a könyvön a karizmája, hogy ha lehetne, szerintem én is kísértésbe esnék és csatlakoznék hozzá. Lényeg a lényeg, örültem, hogy ebben a kötetben is szerepet kapott a karaktere. 

Ami pedig a lezárást illeti; hát szerintem jobbat nagyon ki se lehetett volna találni. Baromi jó ötletek születtek, és teljesen kiszámíthatatlan volt az egész, Riordan nagyon ügyesen csavarta a szálakat. 

Értékelés: 10/10

Számomra teljesen hibátlan ez a könyv, egyszerűen nem találtam olyan dolgot amibe bele lehetne kötni; egyszerűen csak élveztem.

Idézetek a könyvből: 

Gondolj bele! Egyetlen, pici szigetet egy szörnyektől hemzsegő vízen…

– Álljon meg a menet! A Tengeristen fiával beszélsz! Hazai pálya lesz. Mi baj érhet?

Reggelire anyám kék tojást sütött, és kék palacsintát. Ilyen vicces anyám van, a kivételes napokat kék ételekkel ünnepli.

– Mit csináltál?

– Lábon szúrtam.

– Viccelsz? Hétévesen lábon szúrtál egy felnőtt küklopszott?

– Várjunk csak! Jól értem, hogy a küklopsz azt hiszi, te egy…

– Igen, azt hiszi, hogy én egy küklopsz lány vagyok, akit feleségül vehet.

Amikor elértük a Nagy Házat, Kheirónt a szobájában találtuk… Tyson elképedt, amikor megátta.

– Nocsak egy póni!

– Már megbocsáss! – nézett ránk Kheirón kissé sértetten.

A következő bejegyzés: Kollár Betti: Kosársuli 

EZUTÁN A BEJEGYZÉS UTÁN SAJNOS KELL KÉT HÓNAP SZÜNETET TARTANOM, MERT NAGYON EL VAGYOK MARADVA, DE UTÁNA DECEMBERTŐL ISMÉT ÉRKEZNEK A BEJEGYZÉSEK, MAJD A JANUÁRI SZÜNET UTÁN VÁRHATÓAN MINDEN MEGY A MEGSZOKOTT MÓDON.