Kiera Cass: A Párválasztó 5.rész - A korona
– Ha helyre lehet hozni ezt a dolgot, akkor szívesen megtenném.
A könyv fülszövege:
A PÁRVÁLASZTÓT CSAK EGY IFJÚ NYERHETI MEG.
A HERCEGNŐNEK PEDIG CSAK EGY SZÍVE VAN.
Eadlyn Illéa első olyan hercegnője, akinek Párválasztót rendeznek, ám egyáltalán nem hiszi, hogy harmincöt kérője közül bármelyikbe is beleszerethet.
A versengés első heteiben kizárólag a napokat számolja, hogy mikor küldheti végre haza az összes fiatalembert. A palotában történő események következtében azonban egyre inkább a figyelem középpontjába kerül, és eközben arra is ráeszmél, hogy talán mégsem tenné boldoggá, ha magányos maradna.
Eadlyn még mindig nem igazán tudja elhinni, hogy rá is olyan tündérmesébe illő élet várhat, mint a szüleire húsz évvel korábban. Az embert azonban a szíve időnként nagyon is meglepi… Ezért a lánynak hamarosan olyan döntést kell hoznia, amely minden korábbinál lehetetlenebbnek és fontosabbnak bizonyul.
Ajánló/Kritika:
Nagyon nagyon nem szerettem és rajongtam így ennyire egy könyvsorozatért, mint a Párválasztóért, így nagyon nehéz szívvel búcsúzom a történettől, és szomorúsággal vegyes örömmel írom most ezt az ajánlót, hiszen ismét véget ért egy korszak. - Igaz, valakiknek már kicsit hamarabb, hiszen nem mindenki mostanában lett Párválasztó - rajongó, mint én. De abban viszont biztos vagyok, hogy nem csak én örülnék egy folytatásnak.😃
Most mégis azt kell mondjam, bármennyire szerelmes lettem a sorozatba, a lezárókötet vége nem igazán nyerte el a tetszésemet, nem egy helyen hiányosnak éreztem, és a befejezés se lett az igazi.
Ami a legfontosabb, Eadlyn személyisége tovább fejlődött, mostanra már én is teljességgel megkedveltem. A karaktere ugyanolyan erős maradt végig, mint az előző részben, viszont érzelmileg végre elkezdett kinyílni, elkezdett egyre több embert közel engedni magához, és megmutatta mekkora szív lapul a kemény külső mögött. Nagyon tetszett, hogy az írónő ekkora teret adott Eadlyn karakterének a két kötet során.
Ezt a kötetet is, mint az eddigi összes többit, szintén átszőtte a sorozatra jellemző romantikus, édes hangulat, itt-ott pedig ismét sikerült az írónőnek humorral fűszereznie a történetet. Ismét szinte végig mosolyogva olvastam a történetet, és egyáltalán nem akartam, hogy valamikor is véget érjen ez a csodás olvasmány. Jó érzés volt Eadlynnel gondolkodni, hogy kit válasszon férjéül és hogyan vezesse gond nélkül az országot, teljesen átjöttek ezek a részek.
És ha már férj választásnál tartunk Kiera nagyon ügyesen behozott egy aranyos LMBT-szálat is. Bevallom, iszonyúan meglepett, egyáltalán nem számítottam semmi ilyesmire. De erről nem is szeretnék többet spoilerezni, egyszerűen csak örültem, hogy egy ilyen szál is bekerülhet ebbe a disztópiába, és hatalmas szeretettel olvastam az erről szóló aranyosabbnál aranyosabb beszélgetéseket és Eadlyn gondolatait.
Ami pedig a Párválasztót illeti, elképesztően boldog vagyok. Nagyon örülök, hogy Eadlyn végül azt választotta aki mellett igazán boldog lehet, és akinek bevallom titkon én is szurkoltam, hiszen elképesztően sok cuki pillanatuk volt már együtt és latszik, hogy őket a sors is egymásnak teremtette.
A mellékszereplőket is kifejezetten szerettem. Jó volt látni America és Maxon boldogságát, és ahogy az előző három kötetből néha felbukkan egy-egy szereplő. Emellett pedig jó érzés volt, hogy az olvasó olyan dolgokról tud amikről a hercegnő egyáltalán mit sem sejt, ettől egy kicsit bennfentesnek éreztem magam, de egyszerűen nem lehetett nem élvezni, és Eadlyn ehhez kapcsolódó gondolatai is sokkal nagyobb jelentőséggel bírtak a szememben. Ezt pedig az írónő nagyon profin műveli, két kötetben tökéletesen sikerült bemutatnia azt, hogyan is élnek most azok, akiket az első három kötet alatt megszerettem.
De beszéljünk kicsit a negatív dolgokról is. Mivel ez a legrövidebb Párválasztó-kötet, mindössze csak 300 oldal, ezért kicsit összecsapott hatást kelt az egész, számomra nagyon hiányzott az a plusz 50 oldal, hogy még profibban legyen elmesélve és lezárva ez a fantasztikus sorozat. De a legjobban még mindig a befejezés dühít, így elég keserű szájízzel - de mégis vidámsággal - fejeztem be a történetet.
Értékelés: 8,6/10
Igaz, a könyv vége elszomorított, de még mindig teljesen oda vagyok az egész sorozatért. 💓
Idézetek a könyvből:
Az életem csakis az enyém, nem az önöké. Ahogy a saját életük felett önöknek kellene rendelkeznie, nem pedig nekem.
Kile kedvessége, Fox lelkesedése, Henri öröme… csupa olyan dolog, amely vonzott engem. De túl ezeken, van-e valami gyönyörű is, valami olyan, ami örökké tart?
Talán rengeteg békát kell megcsókolni, mire rátalálunk a hercegünkre. Vagy rengeteg békát kell kirúgnunk a házunkból.
…a szerelem épp annyira végzet kérdése, mint tervezésé, épp olyan szépséges, mint amilyen katasztrofális dolog.
– Hallgass a lányodra – tanácsolta apa. – Nagyon okos gyerek. Tőlem örökölte.
Jövőhéttől ismét 2 hetente lesznek bejegyzések!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése